Pampafűben pampognak az impalák, jól jönne egy puha, csíkos ing ma ránk, hallja ezt a tigris, miért ne, enne impalát ebédre, segítőkész meg egy kicsit, hát falánk.

Volt egyszer egy nagy tó: Balaton, hullámzott az édesszájú halakon, s nyaranta még emberek, áztak benne heteket, ringatóztak sok-sok színes matarcon. 

Mirceg morcog a málna, szúrós kedve van máma, jöhetne már egy medve, aki mindent leszedne, miért teremjek édeset, ha nem vagytok éhesek, jövünk ne félj, megesszük, ha megérett, szeretjük!

Dzsungelen túl is hordható talán színes kabát, fütyülte a tengelic, s megmutatta magát, dobjuk fel a barnát, szürkét, néhány élénk színnel, madáretető-klub tagság, azt hitte, hogy viccel,   A magevő röpszakosztály tudjuk, igen gyáva, hogy rejtőzik el ezután, ha a szárnya sárga? a pepitát…

Hull a hó, hull a hó, áprilisi tréfa, olyan fehér már az udvar, szánkózhatunk még ma, milyen kár, eltettem, a télikabátom, s a szép sárga úszódresszben, most egy kicsit fázom. De nem búsul, cseppet sem, az én didergő lelkem, a klíma megváltozása kárpótol majd engem, október közepén…

Húvéti készülődéshez írtnam olyan verspárokat, ahol nem csak a fiúknak, de a lányoknak is jut megtanulható, kedves szöveg:   Hagyományos: Fiú Szeretem a virágot, mint a szorgos méhek, eljöttem, hogy friss záporral öntözzelek téged, locsolómban nem víz van ám, hanem finom illatok, belőle egy…

Reggel öt van mégsem alszol, az agyad már kattog, ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb, a gyerek lábán fél cipő, csokiskekszet nyammog, ne parázz be anyukám te vagy a legjobb, a parkolóban leugattak, nem kellett volna hagynod?! ne parázz be anyukám, te vagy a legjobb, a főnök reggel lealáz,…

Fiúknak: Akinek a foga lyukas, lehet anya még vasutas? Vasutasnak bizony mehet, de űrhajós, már nem lehet!   Lányoknak: Ha minden nap kétszer mosod, ragyogó lesz a mosolyod, rágj sok répát, almát nyerset, nevetve nyersz szépségversenyt.  

Hóemberem helyén mocsár, álmos füvön lassú bogár. fákon nyújtóznak a rügyek, hálózsákjuk mára szűk lett, ki kellene innen bújni, a szélnek sem kéne fújni, hóval teli szürke szatyrok, mától bodros barik vagytok! Jön a tavasz, itt van, látom, nap süt át a hóvirágon, hurrá, nem kell kesztyűt…

Régesrég élt Márton, köpenye rőt bársony, bár volt kardja, nem szívelte, hogy bárkit is bántson.   Szíve nem volt kemény, kedves, bölcs és szerény, tőle mindig kaphatott csak, a gyenge és szegény.   Szerette az Urat, járta a keskeny utat, bár rejtőzött, püspökszékbe, gágogták a…