Tudom, hogy le kell mosni az ablakot. Az ablak arra való, hogy lássuk keresztül rajta a világot. A madarakat, fákat, embereket, mindent, ami rajtunk kívül áll.
Tartozom neked egy vallomással.
Én 5 éve élek ebben a házban és csak kétszer mostam ablakot.
Ez csak egyszer volt köthető a karácsonyhoz.
Mielőtt megköveznél, elmesélek valamit az ablakokról.
Azon kívül, hogy üvegből vannak, minél kevésbé átlátszóak, annál jobban látod a külvilág helyett benne magadat.
Tudom, hogy nem akarod magad látni.
Manapság senki sem akarja magát úgy igazából látni. Mert nem elég karcsú, feszes, trendi, gazdag…
Szeretnék kérni tőled valamit ez előtt a karácsony előtt.
Meg úgy általában.
Felejtsd el ezt a sz@rt!
Felejtsd el, hogy mit vár tőled a tükör!!
Felejtsd el mit kell akarnod, ahhoz hogy mindenki nyakló nélkül szórja a szivecskéket!!!
Ehelyett kérlek, nézz bele a piszkos ablakod tükrébe!
Nem, ne mosd le!!
Hanem nézd meg magad és mondd ki: szeretlek és elfogadlak mindennel együtt!!!
Én ott állok a hátad mögött és amikor kimondtad ezt, át foglak ölelni. Mert megadtad magadnak a legnagyobb ajándékot, ami után képes leszel mindenkit megajándékozni magad körül azzal a csodával, aki te vagy.
Azzal a szeretettel, ami benned lakik.
Azzal a figyelemmel, amit csak te adhatsz meg a gyerekeidnek, szüleidnek, testvérednek, barátaidnak.
Dobd el a p@csába azt a rongyot és hívd fel! Hívd fel anyukádat, tesódat, a rég nem látott barátot, szomszédodat, tanárodat, kollégát, aki tudod, hogy egyedül fog karácsonyozni!
Adj magadból!!
Adj időt!!!
Ma ez a legértékesebb, amit adhatsz…
Legyen piszkosul áldott karácsonyod!
