Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

Medvers

2024. január 30. 14:21 - Várfalvy Emőke

Mikor épp hogy februárra

pördül át a naptár,

pihennek a méhcsaládok,

csendes minden kaptár,

medve gyomra korog-morog,

zajos-bajos panasz,

feltápászkodik, kicammog,

hé, nincsen még tavasz?

Megcsipkedi orrát a dér,

s a tél fagyos szele,

alszik még a málnabokor,

ide ki ne gyere!

Medve ásít, visszabújik,

nem kér ő a télből,

hosszan s édesen álmodik,

málnáról és mézről.

medves_vers_blog.png

Szólj hozzá!

A csendtakaró

2023. december 23. 19:27 - Várfalvy Emőke

20231223_173658.jpgKözeledett a karácsony. Nekem pedig szokás szerint zúgott, zakatolt, sípolt és zsongott a fejem. Tele minden tennivalóval, vennivalóval, ennivalóval. A lista hosszabb, mint a Mikulásnak, pedig nekem senki sem ír levelet. Na jó, régi jó ismerőseim sosem felejtkeznek meg rólam. A három királyok: Gázművek, Villamosművek, Vízművek. A titokzatos Díjbeszedő, akinek minden kukásautós előre köszön. A mindig élére vasalt pingvin jelmezes komoly bácsik Bank és Biztosító. És Magenta1-es kisasszony a kis üvegkábelen száguldó cserfes! Folyton nyaggatnak. Különleges ajánlatokat tesznek, amiket senki sem ért. Néha szerintem ők sem. Díjbekérnek. Emlékeztetőt küldenek. Ha feledékeny napjaim vannak felszólítanak. Egyszer még fenyegetőztek is valami hashajtóval. De lehet gyorshajtó volt. Vagy kihajtó. Nem, már emlékszem, behajtó. Ő pontosan nem tudom, mit csinál, de biztosan nagyon jó kézügyessége lehet, ha minden könyv sarkát be tudja hajtani azoknál, akikhez bemegy. Gondolom ezért küldik. Biztos nem azért, hogy bekerüljenek a falba a régóta a polcon unatkozó tiplik, amikbe ugye behajtják a csavart. Azzal a kis elektromos izével, ami olyan mint egy fúró.

Jajjj, igen! Pont olyan volt a fejem, mint amikor a szomszédban csak fúrnak és kalapálnak, és vésnek és késnek. Már hogy a mesterek a határidővel, hogy befejezzék ezt a zajongást, amiért biztos nem fizetne nekik senki, ha nem lenne egyszer a sok késedelem végén végre kész a fürdőszoba, nappali, rajta szúnyoghálós szigetelt ablakokkal és most figyelj: olyan redőnnyel, ami csak megnyomod a gombot és már megy is fel, meg le és fel meg le és csak egy ici picit nyikorog, jajjj, ha már új korában nyikorog, mi lesz, ha már ókorú lesz?!

Jaaaajjjjj!

Nem bírok ki több zajt, csörömpölést, nyiszatolást, flexelést, vixolást, viháncot, hívjanak fináncot!

- Halló – mondtam a telefonomba. Nem, nem a fináncokat hívtam. Engem hívtak. A telefon csengett. Muszáj volt felkapni, különben még egy zaj kezd el keringeni, kószálni és tekeregni a fejemben és akkor megőrülök.

- Holnap pontban ötkor nálad – szólt a telefonba köszönés nélkül egy hang – csizmád van?

- Csizmám? Kölcsönbe? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Nem. A lábadra – válaszolta a hang és csilingelősen kacagott – és kell még egy tollkabát, orkánkesztyű, s talán egy kucsma meg pantalló, ami meleg mint a kandalló.

- Már megint a gardróbomban kutat ez a cifra, aki folyton kopogós cipőben közelít s általában nem szól, hogy jön, csak ott terem – gondoltam s közben bólogattam illedelmesen. Bár ez telefonban nem látszik.

- Akkor reggel - csilingelt a hangja, mint a Mikulás száncsengője, aztán letette.

A csilingelés sokáig visszhangzott a fejemben, míg fazekakat és lábosokat kongattam. Tekergett a centrifugában a sok éppen párját ritkító zokni. És dudáltak egymásra kinct a kocsik, akik megcsúsztak kicsit az ónos esőben.

Későn kerültem ágyba. És még ott is zúgott, búgott, csivitelt és kelepelt a fejemben a sok év végén megbokrosodott ló módjára fickándozó gondolat.

Aztán csöngettek.

Nem az ébresztő óra. Nem a postás. Nem a villanyszerelő és nem is a kéményseprő.

A pörgősszoknyás állt az ajtóban természetesen.

Pontban ötkor. Ahogy mondta. Hajnalban.

Rohanás a szekrényhez! Húzni a hacukát! Közben kortyolni egyet a csuporból, mert, ahogy ismerem, már megint menni fogunk. Mindig megyünk valahova, ha megjelenik. Én meg csak loholok utána. És ott lesz az utca ricsaja, ami pont nem hiányzik ebbe a hangorkánba, ami a fejemben van.

Gyors voltam, mint egy őrült hangosan zakatoló dízelmozdony az összes szerelvényével.

Nyikordult a bejárati ajtó. Én kicsihogtam rajta. A pörgösszoknyás pedig ott áll prémes irhakabátban, lábán hosszú csizma, kezén pom-pomos kesztyű.

Kesztyűs mutatóujját mosolygós szája elé tartotta. Nem csilingelt. Pisszegett.

Aztán kézen fogott és húzott maga után.

Huhogott, kattogott és zakatolt a fejemben minden, bár kezdtem magam egyre különösebben érezni.

Nem fáztam. Nem éheztem. És a téli bundás bakancsom sem szorított, pedig azt hittem fog. Minden évben szorít.

Az utcán még nem járt senki. A csupasz fák mozdulatlanul kapaszkodtak a sötét égen elterülő puha paplanba. Aludtak. Aludt még minden és mindenki. Aludtak a neszek, a zörgések, csörgések, berregések, brummogások, nyikorgások és nyekergések és eltűntek a fejemből is a zúgás, zakatolás, zsongás és miegyéb. Csönd lett. Finom puha csönd. Nem mertem összepiszkolni hangokkal ezt a szép fehér, puha csöndet, ami mindenen ott pihent. Vastagon mégis pille könnyen. Hűvösen, mégis meleget adón. Magához ölelt minden hangot, betakargatta őket s segített téli álomba szenderülni nekik a hatalmas pelyhekben hulló hó.

Szólj hozzá!

Vásárlók, vásárlók...

2023. december 20. 19:47 - Várfalvy Emőke

Vásárlók, vásárlók költekezve,

sietnek Lidlbe s a Dmbe,

hűlt helye a polcon a cikkeknek,

a kártya lehúzók csak pittyegnek.

 

Reklámok szózata minket is hív,

értse meg akciós ez a fényív,

tegyék a kosárba minden vágyuk,

ezt a jó árat el nem szalasztjuk.

 

Tegyük most félre a szegénységünk,

két kézzel szórjuk még akad pénzünk,

Áruhitelt ingyen mind imádják,

jövőre kölcsönnel majd kiváltják.

 

Dicsőség, imádás fogyasztásnak,

költeni kell hiszen nincsen másnap,

kell az új gazda a termékeknek,

extra nagy profit a tőkéseknek.


aswin-99sg7ugweko-unsplash.jpg

Szólj hozzá!

A tengerimalac, aki megette a városházát

2023. december 19. 21:05 - Várfalvy Emőke

tengerimalac_avaroshazan.jpgSötét ruhás alak surrant végig a városháza utcáján.

A térfigyelő kamerák - ha működtek volna - bizonyosan rögzítik, hogy az egyik saroknál még egy gondosan kilyuggatott kartondobozt cipelt. A másik saroknál azonban már zsebre dugott kézzel és gallérjába húzott nyakkal igyekezett a lehető leggyorsabban elillanni.

 A levegő hideg volt és párás. Ilyen időben a hangok is tompábbak, s nagyon közel kellett volna lépni a sötét ruháshoz, hogy halljuk, mit suttogott a dobozba, mielőtt rejtélyes módon megszabadult tőle.

Másnap reggel, két dolog tartotta lázban a város lakóit: a kettős fronthatás okozta fejfájás. És a városháza falán keletkezett különös jel.

- Tengerimalac – mutogattak rá a gyerekek.

- Vízidisznó – nyilatkozta az állatkert szóvivője a helyi TV stábnak, akik kapva kaptak a különös híren.

- Kapibara, kapibara – ordított az arra suhanó kamaszok bedugós füleseiben a hipnotikus hangzású sláger.

A városháza dolgozói legyintettek. Látnák az épületet belülről, kész állatkert.

Ahogy a csodák, a tengerimalac – vízidisznó – kapibara is csak három napig tartott volna, ha a városházában nem szaporodtak volna meg a megmagyarázhatatlan jelenségek.

A dolgozók először a virágzó mezők egyre erőteljesebb illatával nem tudtak mit kezdeni.

- A Margitkára gyanakodtunk, az ő parfümje mindig olyan... karakteres – mondta el a legolvasottabb internetes portál újságírójának az egyik osztályvezető-helyettes asszisztensének a gyakornoka.

A rejtélyes virágillatot sötétedés után a falból kiszűrődő motoszkálás és suttogó gyerekhang követte.

- Csak annyit tudtam kivenni, hogy rád talál a… - zokogott a zsebkendőjébe a városháza biztonságáért felelős csoportvezető titkárnőjének anyja, aki teljesen sokkos állapotba került, pedig csak egy kis mézeskaláccsal szerette volna meglepni a lányát a munkahelyén.

A furcsa zajok mellett egyre több helyen tűntek fel tik-tak méretű, csokoládéra emlékeztető bogyók. Ezekről a tik tokkerek egybehangzóan azt állították, egy újfajta, növényi eredetű, 100%-ban bio partidrogról van szó. Peruból került az országba és a hivatalnokokat akarta megviccelni velük egy fűlegalizálásért küzdő titkos társaság.

A rendőrség a városháza szomszédságában található túlárazott adventi vásárban legénybúcsúzó brit tudósok bevonásával elemezte az anyagot. Mivel az első elemzések eredményein erősen meglepődtek, a britek közreműködésével bevonták a kontinens összes bűnügyi laborját a vizsgálatba, hogy még az ünnepek előtt biztosat tudjanak.

Közben a városháza dolgozói egyre többen vonultak betegszabadságra vagy kérelmeztek otthoni munkavégzést, mert egyesek szerint nem csak suttogtak, de esetenként meg is mozdultak a falak. Sőt egyes irodákban – leginkább a főosztályvezetőkében – megjelent a tengerimalac-vízidisznó-kapibara jel a falon.

A városháza PR-osa hosszan győzködte a bazilikában miséző püspököt, hogy egy kis szenteltvizet igazán elhinthetne náluk is, különben lassan senki nem mer már bejárni a hivatalba.

 Miközben mindenki a jelenség hátterét találgatta, rettegett vagy próbált a maga módján a végére járni az ügynek, Gerlóczy Géza, barátainak csak Gombóc, kitartóan és békésen habzsolt. Fogalma sem volt, hol van. Ahogy arról sem, mi történik vele másnap, mikor 8 óra alvás, 8 óra evés és 8 óra szaladgálás után újra felébred a végtelennek tűnő kajatengerben. De igazából nem is érdekelte mi lesz másnap. Szorgalmasan zabált és precízen ismételte az utolsó mondatot, amit hallott, mielőtt felébredt volna ezen a különös helyen.

- Ha szerencséd van kis krapek, a karácsony rád talál.

S hol volt eközben a karácsony?

A világon csak kevesen tudnak róla, de mikor épp nem az angyalkákkal, Mikulással, három királyokkal, Fater Christmasszel karöltve csempész örömöt meg szeretetet az emberek szívébe világszerte, egy városházán dolgozik. Biciklivel jár, sokat beszélget, rengeteget olvas, ábrándozik és a nem újrahasznosítható ügyiratokból, amiket először gondosan átböngész, papírrepülőket, békákat, darukat, csónakokat hajtogat.

A hivatalban senki sem tudja, ki ő valójában. Nem is nagyon kérdezgették. Elfogadták hóbortos figurának, már csak azért is, mert ő a polgármester.

Két nappal az előtt, hogy minden évben esedékes titkos üzleti útjára indult volna, a karácsony irodájában leszakadt a plafon nagy része. Miután elült a por meglepetten látta, hogy a sittkupac tetején egy szőrös állatka ül és őt nézi.

- Elnézést kérek a zavarásért, Gerlóczy Géza vagyok, a barátaimnak csak Gombóc – csipogta kedvesen az állatka, amiről a karácsony hirtelen nem tudta eldönteni: egy nagyra nőtt tengerimalac, egy törpe vízidisznó vagy egy kabala méretű kapibara.

- Karácsony – mutatkozott be végül udvariasan a polgármester – mi járatban van itt Gerlóczy úr?

- Gombóc, ha szabad kérnem. És, ha már így megtaláltuk egymást, akkor, ha minden igaz, szerencsém van. Nekem legalábbis ezt mondták.

- Abszolút – bólintott Karácsony - van szerencsém meghívni egy vacsorára, merthogy épp vége a hivatali óráknak és az épületben azután nem tartózkodhat senki.

- Ami azt illet épp az imént uzsonnáztam úgy negyvenedjére, de, ha ilyen kedvesen hív az úr, hát legyen.

Karácsony karjába vette Gombócot és hétmérföldes léptekkel kisétált vele a városháza kapuján, amit, egy kissé már rozsdásodó kulccsal gondosan be is zárt.

A közeli bazilika harangjai ekkor kongatták el a hat órát. Mikor a hatodik kongás is elhalt a levegőben, a városháza remegni kezdett, majd szépen, elegánsan, ahogy egy úriember ül le a terített asztal mellé, az épület összeomlott.

- Oh – horkant fel Gombóc, aki Karácsony karjáról, néhány méterről figyelte a bámulatra méltó eseményt.

- Nos… - hümmögött Karácsony, mielőtt elmesélte volna Gombócnak, hogyan cserélte a városháza réges-régi tégláit titokban illatos szénára.

- Szegény volt az eklézsia, kellett valami ötlet. A méhlegelők kéznél voltak és csak úgy ontották a kaszálnivalót. A méhek nagyon készségesen segédkeztek, mert hát nekem köszönhetően a mézeskalács akkora sláger, hogy nem győzik gyártani hozzá az anyagot évről évre. Az a pár tégla nem hiányzott volna, ha most nem falod fel a helyükre tömködött szénát, de ha már így esett… hmm...úgy tűnik, holnap után lesz még egy kis túlóráznivalóm azzal a bizonyos karácsonyi csodával.

 Kép forrása és a mese inspirálója: https://www.instagram.com/zubreczkidavid/p/C1AE_rCI7-A/

 

Szólj hozzá!

Takarítóda

2023. december 15. 18:41 - Várfalvy Emőke

Ó, porszívó, ó, porszívó,

de jó, hogy mindent fölszedsz,

nem fog ki rajta por se szőr,

csak szívja, szívja emberül,

ó porszívó, ó porszívó,

de jó, hogy mindent fölszedsz.

karacsonyi_geg_1.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ó, tisztító, ó, tisztító,

csillog a padló, csempe,

vízkőmentes lesz a mosdó,

penésztelen a tusoló,

ó, tisztító, ó, tisztító,

csillog a padló, csempe.

 

Ó, zsíroldó, ó, zsíroldó,

megsúgok egy nagy titkot,

a konyhapult, a tűzhelyem,

fél éve vár, hogy jó legyen,

ó, zsíroldó, ó, zsíroldó,

megsúgok egy nagy titkot.

 

Ó, szárító, ó szárító,

tűnj el csak három napra,

ne lógjon rajtad bugyogó,

se zokni, gatya suhogó,

ó, szárító, ó, szárító,

tűnj el csak három napra!

 

Mosogat, ó, mosogat, ó,

a ház ura is részt vesz,

lehet ez tőled ajándék,

azért sem főzök halászlét,

mosogat, ó, mosogat, ó,

a ház ura is részt vesz.

Szólj hozzá!

Kis falásom, nagy falásom

2023. december 14. 16:43 - Várfalvy Emőke

Kis karácsony, magos vekni,

kirepedt-e mond a bejgli,

ha nem repedt jó a képe,

posztold egyből ki a fészre.

 

Kis fenyőfa, mandelstollen,

nem telik rá idén úgysem,

kinek mégis, irgalmazzon,

küldjön egyet instagrammon.

 

Jaj de rút a mézeskalács,

széjjel folyt az egész rakás,

cukormázas kenő titkot,

fedd fel légyszi, drága tik-tok!

 

Kiskarácsony lúdlábtorta,

csupa dzsuva még a konyha,

tojáslikőr, kispajtásom!

Felmosáshoz? Nem sajnálom.

 

Kezem lábam krémben ázik,

idegszálam mind szikrázik,

ha szikrázik, pálinkázzon,

csak összejön a karácsony.

 

Cukorsokk száll minden házra,

kis családra, nagycsaládra,

egyél zserbót pici kocka,

tömjed mert a nagyi hozta.

 

Nagykarácsony éjszakája,

nincs idő az éhhalálra,

ügyelet van? Szedd a cuccod,

s ne hagyd itt a szaloncukrod!

karacsonyi_cukorsokk.png

 

Szólj hozzá!

Kemence utca 18/B.

2022. szeptember 19. 18:57 - Várfalvy Emőke

Hogy hol van a Kemence utca? Ezt csak azok tudják, akik igazán éhesen indulnak neki a világnak. Ők viszont egyből megtalálják. Az éhes embert ugyanis a gyomra hajtja és az orra vezeti. De vigyázat, aki éhes, gyakran mérges! Szóval, ha jót akarsz, éhes embert sose próbálj meg az orránál fogva vezetni. Előfordulhat ugyanis, hogy megorrol rád, aztán hamm, bekap. Aki éhes, hagyni kell az orra után iramodni szabadon. Mert az orr csalhatatlanul megtalálja a pocakcirógató, gyomorboldogító, bendőgömbölyítő eledelt és akkor az ember máris vidám. S hát nem ez a lényeg, pajtikám? 

Node. Vissza a Kemence utcába! Jó kis utca az: rövid, de tartalmas. Nem olyan egyenes, mint a Váci út, s nem is olyan görbe, mint a körút. Olyan sete-suta, mint azok a kis utcák, amik véletlenül szorulnak be két nagy utca közé, s félnek, hogy a városatyák, akiknek borzasztó hatalom és igen vaskos vaskulcs van a zsebében esetleg köznek nevezik őket. Pedig köznek lenni köztudottan nehéz dolog. Ha nem is olyan nehéz mint vaskulcsnak, de azért közösségi szempontból hátrányos. Mert a közökben kevesen laknak, s ahol kevés az ember, a nevetés is ritkább.

Szerencsére a Kemence utcában sosem volt híja a nevetésnek. Erről borús és derűs napokon egyaránt gondoskodott Laci pék, aki a híres neves Jablonszkáról származott. Becsületes tót ember lévén igen szerette a sztrapacskát sok szalonnával, a parenyicát friss, fehér kenyérrel, a knédlit meg úgy meglocsolva  sülthússzafttal, hogy tocsogjon, de rendesen. Persze legeslegjobban nevettetni szeretett. Gyakran mondták is neki a vásárlói, hogy nem péklapátot, hanem bohóc orrot kellett volna kérnie attól, aki a mesterségeket osztja. Így kisvárosi pékmester helyett, lehetne világhírű cirkuszművész. 

- De akkor kis sütne reggel langyos napkeltét a zsemlébe? Tótágas delelőt a kenyérbe? És álompuhaságot a kalácsba? - nevetett Laci pék és a vásárlók ilyenkor mélyeket bólogattak. Tudták, a világhírrel nem lehet jól lakni, ellenben sajtos kiflivel, töpörtyűs pogácsával és rozskenyérrel annál inkább. Hát örültek Laci pék választásának.

És örült neki Patyuska anyukája is, mert Laci péknek még Patyuskát is sikerült rábírni a mosolygásra. Pedig Patyuska előtte sosem mosolygott. Mi tagadás, ez tényleg elég különös egy öt éves kisfiúknál.

Persze most arra vagy kíváncsi, hogy is történt ez a mosolyfakasztás. Hát természetesen péklapát volt a dologban. Meg kakaó és tészta.

Mikor Patyuskáék a hegyre költöztek, anyukáját hamar rábeszélték a mindig tájékozott szomszéd nénik, hogy Laci péknél vegye a reggelire meg vacsorára valót. A nénik csodásnak nevezték a buktát, mennyeinek a perecet és utánozhatatlannak a pitét, így Patyuska és anyukája hamar megjelent a Kemence utca 18/B-ben.

Laci pék azonnal elővette legkunkoribb kifli mosolyát, amit azoknak a vevőknek tartogatott, akiket először látott a boltban.

- Mit adhatok az úrfinak? Egy ökörszemet? Szerelmes levelet? Ne talán egy hasét? - hajolt ki egészen a pult mögül, hogy Patyuska okos barna szeme közé vigyorogjon. De a megszokott viszontmosoly elmaradt. Patyuska hátralépett és elbújt anyukája kardigános karja mögé.

- Majd megédesedik - gondolta Laci pék, aki tudta, hogy a finomságot nem kell erőltetni, mert amikor megjön a kedv vagy az étvágy, akkor megnyílik a szív és a száj is.

A csodás, mennyei és utánozhatatlan jelzők kivételesen nem bizonyultak túlzásnak. Patyuska anyukája és apukája teljesen oda voltak Laci pékért és termékeiért, csak a kisfiú nyammogott rajtuk kedvetlenül. Laci pék  ezt nem nézhette tétlenül. Elővette a nagy, nyikorgós szekrény legmélyéről az öreg recepteskönyvet, amit még jablonszkai nagymamájának nagybátyájától örökölt és csak ünnepi alkalmakon forgatott kizárólag alaposan megmosott kézzel. A könyvből megsütötte az összes pirossal megcsillagozott receptet. Minden héten pont azon a napon, amikor Patyusa és mindig gömbölyűen mosolygó anyukája kenyérért, kifliért vagy zsemléért jöttek. A kisfiú egyikből sem kért kóstolót.

Mikor az összes titkos recept elfogyott A-tól Z-ig, Laci pék megvakarta égnek álló haját a fehér péksapka alatt.

- Most mi legyen?

Ahogy így tanakodott, nyílt az ajtó és belépett rajta Patyuska és az anyukája. Előbbi esernyőt, utóbbi kék, kalózhajós homokzó vödröt tartott a kezében.

- Hát abban mit hoztál? - érdeklődött Laci pék, miközben a kenyeret bepakolta az négy nagyobbacska zsemle és a hat vajas kunkorkifli mellé egy szatyorba.

- Csigákat - válaszolt Patyuska lelkesen - megmentettük őket a talpak alól.

- Ez szép tőled - mosolygott Laci pék.

- A csiga a kedvenc állatom - magyarázta Patyuska, miközben finoman visszarakosgatta a szökésnek indult éti csigákat a vödör aljára - a kertben növesztek is nekik pitypanglevelet meg lósóskát. Azt nagyon szeretik.

- És te mit szeretsz? - kérdezte Laci pék.

- A kakaót - válaszolt Patyuska - de nem ám a nyuszisat. A cicásat cukorral kikeverve, sok forró tejjel felöltve, ahogy anya csinálja. Úgy a jó a kakaó, ha sűrű.

Két nap múlva Laci pék minden ajtónyitásnál Patyuskát leste. A pult alatt egy kis tepsiben vadonatúj süteménykülönlegesség várta a kisfiút.

- Van egy meglepetésem neked - emelte fel a konyharuhával letakart tepsit - meglesed?

Patyuska felemelte a piros kockás anyagot és örömében felkiáltott:

- Csigasüti!

- Bizony, mégpedig kakaós. 

Patyuskát nem kellett biztatni, hogy megkóstolja s mikor az első falatot lenyelte, elmosolyodott.

- Még sosem ettem ilyen finom sütit - mondta és befalta az egész kakaóscsigát.

- De ezután bármikor ehetsz - mondta Laci pék s azóta nem csak a Kemence utca 18/b-ben, de szinte minden pékségben lehet kakaóscsigát kapni.

 teaches-g5875bfb1e_640.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Közéleti locsolóversek

2022. április 17. 21:16 - Várfalvy Emőke

A PÉNZES

Drágább lett a parfüm,

franciáktól hozták,

illatfelhőm dízelmotor,

repítette hozzád,

álmom az, hogy ez a vers lesz,

a húsvéti befutó,

s lapul győztes locsolódnak,

bukszádban kis euró!

 

A GÁZOS

Bőröd havas finom liszt,

mosolyod a cukrom,

olajozod lépteimet,

hozzád kellett futnom,

átgázoltam zöld erdőn,

orcáid friss barackok,

savmentessel locsollak,

hozod a gázpalackod!?

A TÁPOS

Farom, hátam ripeg-ropog,

van belőle dögivel,

meglocsollak édes rózsám,

kis kínai kölnivel.

A CSOKIS
Tavaszi szél, szalmonella,

tojásom, tojásom,

kihagynám, jaj, de kihagynám,

idén a hasmenésem!

Hát én immár mit válasszak,

feketét, fehéret,

csoki helyett adjál drágám,

dupla feleskéket!

 AZ ÉHES

Hajnal óta eszem, iszom,

s a nadrágom szíja,

ha most még egy falat lemegy,

nem biztos, hogy bírja,

a jó szívvel kínált falat,

ne vesszen már kárba,

locsolkodás után bátran,

csomagold be drága,

így míg te az ünnep után,

tündöklőn virágzol,

teli bendőm vígságára

is soká vigyázol!

 

 

 

Szólj hozzá!

Az időjós medve

2022. február 02. 20:26 - Várfalvy Emőke

Brummogóné Medve Rózsa,

az állatkert időjósa,

sokat nem lustálkodik ám,

februárban, másodikán,

előcammog, tömeg várja,

földre vetül-e az árnya?

vackát nem takarja dunyha,

kabátja egy medvebunda,

borult az ég, szél fúj, vacog,

sütkérezik, nap, ha ragyog,

mit vártok, legyen tél, tavasz,

a kérdés cseppet sem ravasz,

választani nem egyszerű,

hócsaták, madárdal, derű?

a közönség fejét töri,

medvénk bendőjét megtömi,

s ha ráunt a figyelemre,

vagy tovább nem dideregne,

maradékon már nem nyammog,

barlangjába visszacammog,

munkanapnak hipp-hopp, vége

elvégezte egész évre.

 

 

medvenap_februar_2.png

Szólj hozzá!

Az ablakmosás elviselhetetlen könnyűsége

2021. december 23. 16:59 - Várfalvy Emőke

Takarítsd ki inkább a lelked

Tudom, hogy le kell mosni az ablakot. Az ablak arra való, hogy lássuk keresztül rajta a világot. A madarakat, fákat, embereket, mindent, ami rajtunk kívül áll.
Tartozom neked egy vallomással.
Én 5 éve élek ebben a házban és csak kétszer mostam ablakot.
Ez csak egyszer volt köthető a karácsonyhoz.
Mielőtt megköveznél, elmesélek valamit az ablakokról.
Azon kívül, hogy üvegből vannak, minél kevésbé átlátszóak, annál jobban látod a külvilág helyett benne magadat.
Tudom, hogy nem akarod magad látni.
Manapság senki sem akarja magát úgy igazából látni. Mert nem elég karcsú, feszes, trendi, gazdag…
Szeretnék kérni tőled valamit ez előtt a karácsony előtt.
Meg úgy általában.
Felejtsd el ezt a sz@rt!
Felejtsd el, hogy mit vár tőled a tükör!!
Felejtsd el mit kell akarnod, ahhoz hogy mindenki nyakló nélkül szórja a szivecskéket!!!
Ehelyett kérlek, nézz bele a piszkos ablakod tükrébe!
Nem, ne mosd le!!
Hanem nézd meg magad és mondd ki: szeretlek és elfogadlak mindennel együtt!!!
Én ott állok a hátad mögött és amikor kimondtad ezt, át foglak ölelni. Mert megadtad magadnak a legnagyobb ajándékot, ami után képes leszel mindenkit megajándékozni magad körül azzal a csodával, aki te vagy.
Azzal a szeretettel, ami benned lakik.
Azzal a figyelemmel, amit csak te adhatsz meg a gyerekeidnek, szüleidnek, testvérednek, barátaidnak.
Dobd el a p@csába azt a rongyot és hívd fel! Hívd fel anyukádat, tesódat, a rég nem látott barátot, szomszédodat, tanárodat, kollégát, aki tudod, hogy egyedül fog karácsonyozni!
Adj magadból!!
Adj időt!!!
Ma ez a legértékesebb, amit adhatsz…
Legyen piszkosul áldott karácsonyod!
boldog_karacsonyt.png
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása