Krizsi, a Kikelet Tanya dombörököse pitymallat előtt ébredt a tyúkólban.
Leugrott a tyúklétráról. Már nem anyával aludt a fészekben, hisz az csak a dedós csibék szokása. Ő pedig nem volt már csibe. Tollasodott a szárnya.
Nagyon várta, hogy apja, Károly is felkeljen és kinyissa a tyúkól ajtaját.
- Megnézem, mennyit nőtt tegnap óta a tarajam! És apával is beszélek végre. Muszáj lesz ma! Ma már tényleg!
Míg erőt gyűjtött, apja Károly elindult a munkába. Mögötte rohant Krizsi mind a tizenegy húga és az anyukája. Áhítattal figyelték, ahogy apa felkelti a napot és vele együtt persze a gazdáékat is.
Miután az öreg kakas végzett a kukorékolással, elment megmosakodni a reggelihez:
Krizsi utána szaladt:
- Apa, beszélhetünk?
- Sürgős? – kérdezte a munkában megfáradt szülők sóhajával Károly és a jobb szárnyára fröcskölt egy kis port.
- Az iskoláról lenne szó – bökte ki Krizsi, mire Károly érdeklődve felé fordult.
- Szóval az van, hogy én repülni szeretnék tanulni – hadarta el egy levegővel Krizsi.
- Repülni? – hallotta meg anyja rémült rikoltását a háta mögül a kiskakas.
- Repülni, repülni, repülni! – csipogták húgai.
- Szóval repülni? – nézett Krizsire Károly úgy, mintha egy különös bogár lenne.
A baromfiudvarban csak a légy zümmögést lehetett hallani, azt is csak addig, míg Feri, a szomszéd fecske el nem kapta.
Krizsi nem tudta mit mondhatna még, anyja Klára viszont azonnal belefogott a kotkodácsolásba.
- Még hogy repülni? Fiam, hányszor mondjam el, hogy a mi vérvonalunkkal meg kell tanulni viselkedni. Fajtyúkok vagyunk, nem holmi útszéli kapirgálósok! Nem repülünk! Nagyapád két baromfiszemlén is aranyérmes lett és apád a Kistérségi Kakas Kongresszus elnöke. Arról nem is beszélve, hogy ha nyugdíjba megy, te viszed tovább az udvart. Ez a legnagyobb baromfilétszámú tanya a környéken és igazi kukoricával etetnek. A tojásunkat ötven forintért adják a piacon…
Klára éjfélig sorolta volna az érveket, amiket Krizsi már vagy ezerszer hallott. A Kikelet Tanya kakasának lenni kiváltság. Fényes karrier, válogatott tyúkok, tágas, száraz garantáltan nyestmentes ól és persze annyi kukorica, amennyi tetszik. Kinek kellhet ennél több?
Károly szótlanul nézte a fiát, majd felemelte a szárnyát és megkérdezte:
- Miért akarsz repülni?
Krizsi félt ettől a kérdéstől. Tulajdonképpen maga sem tudta pontosan, hogy miért. Amióta az első tolla kinőtt érzett valami bizsergést a begye környékén. Aztán ahogy a tollak sokasodtak, a szárnya is elkezdett bizseregni. És akkor jött Kornél.
A gólya olyan kecsesen szelte a levegőt széles szárnyaival és olyan eleganciával szállt le a villanypóznára hegesztett gólyafészek-tartóra, hogy Krizsinek kiesett a kukorica a csőréből úgy bámulta. Anyja rá is szólt.
- Mit nézel? Ez csak egy békaevő vándormadár. Kelepel meg balettozik azokkal a hosszú nádszál lábaival. Nevetséges!
De Krizsi csodálta a gólyát és egyfolytában őt leste. Minél többet nézte, annál inkább érezte, ő bizony repülni akar. Nem egy szemétdombon kapirgálni és kukorékolni, akármekkora dicsőség is az anyja szerint. Károly sem tűnt túl boldognak, sőt,néha olyan volt mint aki kimondottan unatkozik.
- Szóval, miért akarsz repülni? – kérdezte Károly újra.
- Mert ez a világon a legcsodálatosabb dolog! – válaszolt a kiskakas.
Klára forgatta a szemét és újra kárálásba kezdett, Krizsi csibehúgai meg össze-vissza csipogtak. Károly felborzolta a tollait és nagyot toppantott, mire mindenki elhallgatott.
- Hát legyen fiam, repülj – mondta az öreg kakas és elindult a közeledő gazda irányába, hogy elfogyassza a reggelijét.
- De Károly! – csattant fel Klára.
Az öreg kakas tudomást sem vett a tyúk és a csibék hangoskodásáról, egykedvűen szedegette fel a kukoricát.
Krizsi csillogó szemekkel állt az udvar közepén. Sosem gondolta, hogy ilyen könnyű lesz. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. Kitől fog megtanulni repülni?
Délre az összes baromfit megkérdezte az udvarban, de senki sem tudott neki segíteni. Végül Oros, a liba azt tanácsolta, menjen el Szűröshöz a szamárhoz, mert ő gyakran tart előadásokat a tanya lakóinak. Hátha repülésben is tud segíteni.
Szűrös az istállóban lakott, a baromfiudvartól száz tyúklépésnyire. Krizsi még délután felkereste:
- A legjobb helyre jöttél! – kiáltott fel Szűrös - épp repülésleckét adok Nyekknek és Pulcsinak.
Mikor Krizsi jobban körbenézett meglátott egy fiatal kecskét és egy nagyobb bárányt az istálló sarkában, akik furcsán ugrándoztak.
- Még a tanfolyam elején járunk – kezdte magyarázni Szűrös, majd kicsit lehalkította a hangját és közelebb hajolt – ők elég gyengécskék, de szorgalmasak, te viszont láthatóan született tehetség vagy. A kérdés csak az, tudsz-e fizetni?
- Fizetni? – hökkent meg Krizsi.
- Ilyen tudás nincs ám ingyen kisapám! És most a legjobbtól tanulhatsz! – jelentette kis Szűrös és egy elegáns szökelléssel a két tanítványa mellett termett. Senki nem látott még úgy szamarat ugrani.
- Sokba kerül? – kérdezte a kiskakas bizonytalanul.
- Neked kedvezménnyel számítom, mert a Károly fia vagy. A hathetes tanfolyam ára egy kazal fű. Fizethetsz napi részletben. Áll az alku?
Krizsi nyelt egyet, majd, más ötlete nem lévén belement az üzletbe.
Másnaptól kezdődött az oktatás. Kora reggeltől délig Krizsi csak a napi törlesztő fűrészletet hordta a csőrében, amit Szűrös kényelmesen elropogtatott. Utána jóga óra következett. Ilyenkor a tanulóknak a lábaikon ülve kellett ülni mozdulatlanul, csukott szemmel, teljes csöndben. Mindezt addig, míg Szűrös nem szólt, hogy az órának vége.
- Ilyenkor a lelkünk szárnyalását gyakoroljuk. Gondoljatok magatokra úgy, mintha máris a levegőben lennétek. Ez fontos! – magyarázta átszellemülten a szamár.
Délután köredzés zajlott, melynek keretében a tanítványoknak el kellett menekülni Szűrös patái elől, ami néha azzal járt, hogy át kellett ugrani a lókarám alacsonyabb kerítését.
A hat hét gyorsan eltelt, s bár Krizsi nagyon hitt a szamár módszerében, ahogy Nyekk és Pulcsi is, mégis kicsit furcsállotta, hogy egész tanfolyam alatt egyetlen percet sem töltött a levegőben.
Aztán elérkezett a vizsga napja, melyre minden tanuló családja hivatalos volt.
Krizsi, Nyekk és Pulcsi megszeppenve várták, hogy hivatalos repülő vizsgát tehessenek.
Először Nyekk, aztán Pulcsi vizsgázott. Meglepő módon mindketten a karámszökellést húzták, amit kisebb pataérintéssel ügyesen teljesítettek is, így a szüleik nagyon büszkék voltak.
Krizsi azonban más tételt kapott.
- Te emelt szinten vizsgázol, hiszen te vagy a legtehetségesebb a csoportban – magyarázta Szűrös és segített Krizsinek feljutni a szerszámoskamra tetejére.
- Ugrás, repülés! – vezényelt Szűrös.
Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte a kiskakast, aki még életében nem volt ilyen magasan, és ettől kicsit szédült. Meg sem mert mozdulni.
Csend volt, csak egy légy zümmögött pofátlanul a szerszámoskamra felett, de Feri gyorsan elkapta, és indult volna, hogy hazavigye uzsonnára a családnak, amikor megpillantotta Krizsit.
- Te mit csinálsz? – kérdezte meglepetten a fecske.
- Repülés vizsgám van – mondta Krizsi és nyelt egyet. Rettenetesen fél attól, hogy leugorjon, meg attól is, hogy megfutamodjon és ezzel szégyent hozzon az apjára.
- Szép. És mikor kezded? Megnézlek! – csivitelt Feri és körbekémlelt, hova ülhetne le.
- Nem tudom, hogy csináljam – bökte ki Krizsi és már a könnyeivel küzdött.
- Hogyhogy hogy? Rugaszkodj el és csapkodj a szárnyaiddal – csipogta Feri vidáman.
- De Szűrös nem úgy tanította – mondta bizonytalanul Krizsi.
- Szűrös nem tud repülni – válaszolt Feri jókedvűen és tovább kőrözött a megszeppent kiskakas körül.
- De hat hetes tanfolyamot tartott és… - kezdett bele Krizsi.
- Gondolom! – nevetett Feri – Tavaly a malacoknak tartott énekórát, a teheneknek meg, nem is tudom mit. Krizsi! Te madár vagy, tudsz repülni! Próbáld meg!
- De apáék nem repülnek.
- Apádék nem azért nem repülnek, mert nem tudnak. Mindenük megvan, összkomfortos tyúkól, kukorica dögivel. Biztos, tisztes élet, nekik ez elég, hova repülnének? De tudnának, ha akarnának, ahogy te is. Ne félj, menni fog! – bíztatta a fecske a kiskakast.
- Na, mit pusmogtok ott fent? – türelmetlenkedett Szűrös – tessék indulni! Mindjárt uzsonnaidő!
- Csak elrugaszkodsz és csapkodsz a szárnyaiddal, jó? – csivitelte halkan Feri.
- Jó! – vett nagy levegőt Krizsi és elrugaszkodott a szerszámoskamra tetejéről. Először kicsit zuhant, de aztán egyre erősebben és erősebben kezdett csapkodni, így fent maradt a levegőben.
- Ez az, most pedig érezd a szelet – repült mellé Feri és mutatta, hogyan tartsa Krizsi a szárnyait.
A baromfiudvar lakói tátott csőrrel figyelték a kiskakas vizsgarepülését.
- Hiába, az én fiam mindenben tehetséges! – kotkodácsolta büszkeségtől dagadó mellel Klára.
Károly nem szólt semmit, de, életében nagyjából harmadszorra elmosolyodott, ahogy nézte a fiát milyen elszántan csapkodva repül át a háztáji kiskert felett.
illusztráció: Dudás Győző
Az eredeti szöveg és képek itt jelentek meg:
http://irocimborak.blogspot.se/2017/05/varfalvy-emoke-krizsi-nagy-alma-avagy.html
