A nagyobbik fiam nagyon nehezen szokta meg az óvodát. Reggelente sokat csimpaszkodott a nyakamba vagy morzsolgatta kétségbeesett szemöldök ráncolással a Pinyut. Bár az óvó nénijeink szerintem világbajnokok a szakmájukba, s kiváló párost alkotnak mérhetetlenül különböző személyiségükkel, a reggeli elválás szinte mindig csendes könyzáporba torkollott.

Íróként persze verbális megoldást sikerült találnom. Azért írom, hogy sikerült, mert az ovis évet végül az alábbi varázsigével csináltuk végig. Nálunk működik, így szeretettel osztom meg veled is, hátha nálatok is segít, hogy a szomorúság felhők mögött kisüssön a nap.

Használati utasítás:

Amikor a mondókát mondom, mutatom is amiről beszélek, a szíveket, a cérnát és persze a kötést. Ha esik, plusz csomót kötünk, ami vízálló. Ha nyűgösebb a nap, hiszticsomót is kötünk, amit Zsolti határoz meg, mekkora legyen. A végén jól meg is rángatjuk képzeletbeli csomónkat, így adok nyomatékot, annak, hogy erős. :)

A szöveg:

A te kicsi szíved és a mami nagy szíve között van egy kis cérna, amin a mami szeretette mindig ideér, így akkor is itt vagyok, amikor nem látsz.

Megkössük? (a gyerkőc bólint vagy igent mond, ekkor kötünk 3 db szép csomót és hangosan együtt számolunk).

Egy, kettő, három.

Jó erős, nem szakad el!

(Nagy ölelés, búcsúpuszi és indulás)

Könnyezik a krokodil,

sosem lehet első,

hiába a nagy lapát,

izmos, kemény felső,

teste és a szorgalmas,

mindig éhes gyomra,

életét folyóban éli,

mégis sosem tudja,

leelőzni a kaják,

mindig egy orrhosszal

előtte úsznak a partra,

mit őkelme rosszal,

nem elég, hogy evezésben,

bajnok sosem lehet,

de a gyors kajak-kajákból,

sem igazán ehet.

Gondolt egyet, meg is van

a megoldás a gondra,

ha már a hátrányos helyzet,

esélyeit rontja,

átigazol s mert nem lehet,

kajakos versenyző,

lesz hát igen motiváló,

kissé harapós edző.

A delfin, a cápa, a cet,

egyre csak, egyre csak edz,

mindegyik győzni akar,

egyiké a diadal.

Ússz, te csak ússz, te csak ússz,

nincsen már hátra csak húsz,

méter és itt van a cél,

előre, a partra ne félj!

A delfin, a cápa, a cet,

a végén egy jót nevetett,

hiába az ész, az erő,

egy molylepke lett a nyerő.

Faluszélen legelész egy bús ló,

azt mondják, nem megy neki a dzsúdó,

a bírók szerint kissé aggályos,

pároslábbal rugni nem szabályos.

Gyakorolja kedvesem a gáncsot,

egyen napi két mázsa bogáncsot,

éljen azzal a nagyszerű csellel,

ha a ló ledob többé nem kelsz fel.

Így bíztatta a keleti mester,

tudta a ló, ha véletlen nem nyer,

büszkén lép egy kevésbé lágy útra,

s átnyergel a lóugratókra.

 A vezérszurkodó csapat évek óta várja,

elrepülhessen végre a zoolimpiára.

A szurkodóknak ugyanis varázslatos élmény,

egy helyen sok szupersportos, oxigéndús vérlény.

Meleg, izzadt, páradús, az igazi trópus,

van akit a tehetség vonz, van akit a lóhús.

A vérbeli szurkodók, minden indulót csípnek,

a lányok sokkal vérmesebbek, mint mondjuk a hímek,

a bajnokot ha kiválik, s bátran fut előre,

a sok lelkes szurkodó, felhőként veszi körbe,

célbaérve, fülébe zúgják, mily’ szépen nyert csatát,

s ha nem figyel, rajongásként, kiszívják a nyakát.

A vegyes úszás döntőjében győztes:

a kék bálna!

Dobogótetőre állni, ez volt a nagy álma.

A versenytársak táborában forrott is némi bosszú,

még szép, hogy ő nyert mondogatták:

majd’ medence hosszú!

Vívásban bajnok a kardhal,

győzni fog ekkora karddal,

de van egy kis bibi,

a vívás nem vizi,

sport, így nem inulhat, ajjaj!

Nemzeti hős lehet lajhár,

elszántan lógott a rajtnál,

a sípszót nem hallotta,

mivel átaludta,

azt hitték, hogy meg is halt már.

Első lett a cirmos macska.

Bíró úr, ne legyen csacska!

Mit kezdjek az arannyal?

Jobb lenne egy aranyhal,

nyak helyett ide a mancsba.

A rajtnál megszólalt a csiga:

kérem, itt van egy kis hiba,

én nem tudok úszni,

maximum csúszni,

vizes sport de más technika.

Mikor az első tavaszi napsugár lekalandozott egészen a földig, egy furcsa szerzetre lett figyelmes. A szerzet, torzonborz hajjal, nagy, bozontos szakállal, gyűrött ruhában üldögélt egy homokkupac tetején és őt nézte.

• Hát te meg mit csinálsz? – kérdezte meglepődve a napsugár, s elgondolkozott, vajon le merjen-e pihenni, ennek a nem túl bizalomgerjesztő fickónak a vállára.
• Téged vártalak. – mosolyodott el a kócos illető barátságosan, mintha már régről ismerné a napsugarat.
• Ugyan már ne viccelj! Hogy várhatnál engem? Nem is ismersz! Épp most születtem. – kacarászott a napsugár s végül az alaktól nem messze, egy fa ágára ült.
• De bizony téged. Minden évben pont egy órával azelőtt ébredek, mielőtt jössz. S nagyon örülök neked. Te hozod a tavaszt és a boldogságot a királyságomba. – magyarázta a nagy hajú fickó kedvesen.
• Királyságodba? – vihogott a napsugár – Milyen király vagy te, aki itt ülsz egy kupac homokon gyűrötten és borzasan? Hol van a várad meg a királyságod?
• Én vagyok a Homokkirály és ez itt a birodalmam. – mutatott maga köré a torzonborz figura büszkén – Minden évben tavasztól őszig a te testvéreid fényében úszik száz meg száztornyú váram, amit minden nap még szebbre és hatalmasabbra épít nekem tucatnyi óriás.

A napsugár csak kacagott, de nem válaszolt. Minek is foglalkozzon ezzel a fickóval, amikor teljesen bolond?! Méghogy vár, meg óriások!  Inkább csiklandozni kezdte a vadgesztenyefa ágán szunyókáló rügy tetejét.

A Homokkirály mosolyogva üldögélt tovább a homokkupaca tetején és élvezte, ahogy fürge tavaszi szél bele-bele kap a hajába. Ahogy becsukott szemmel fésülködött, szárnysuhogást hallott. Egy galamb szállt le a közeli fára.

• Üdv Sugárka, de jó hogy itt vagy végre. Úgy fáztam már. Meg éhes is vagyok. Honnan vehetnék enni? – búgott a napsugárnak.
• Kérj tőle. – intett a napsugár a Homokkirály felé. – Állítólag király.

A galamb szépen szemügyre vette a homokkupacon üldögélő alakot, aki közben végzett a fésülködéssel. De így sem tűnt királynak. A galamb azért úgy gondolta, egy próbát megér, szörnyen üres volt már begye.

• Hahó, te ott lent, tényleg király vagy?

A Homokkirály mosolyogva fordult a hang irányába és kedvesen felelt.

• Oh, kedves galambom, hát nem ismersz meg? Én vagyok az, a Homokkirály! Minden évben tavasztól őszig az én birodalmam óriásai etetnek téged minden jóval, te pedig hálából táncolsz nekik, hogy nevessenek. Várj csak, lesz itt mindjárt lakoma meg dínom-dánom.

A galamb forgatta a fejét, de nem emlékezett se óriásokra se lakomákra. Az igazat megvallva fogalma sem volt, mi lehet az a lakoma, ami meg a dínom-dánomot illeti, túlságosan puccos neve volt ahhoz, hogy finom legyen.

• Nem kell nekem se lakoma, se dínom-dánom, megelégszem egy szelet tegnapi kenyérrel is. Van nálad?
• Sajnos nincs. Az ilyesmiről mind az óriások gondoskodnak az ud… - kezdte magyarázni a király, de nem fejezhette be, mert a galamb igen szemtelen kacagással a szavába vágott.
• Ugyan már, milyen király az, akinek még egy szelet kenyere sincsen otthon?! Bolond vagy te, nem király! – búgta gúnyosan, majd elröppent ennivalót keresni.

Délután eleredt az eső. A Homokkirály boldogan mosakodott a hűvös, tavaszi esőcseppekben. Mikor a fürdő után épp egy ibolyalevélbe törölközött, panaszos nyávogást hallott a közeli bokorból. A Homokkirály úgy ahogy volt, puha zöld mohaköntösében odasietett a bokorhoz és bekukucskált. Egy fekete-fehér foltos macska feküdt a bokor alatt bal hátsó lábát nyalogatva.

• Segíthetek neked, kedves? – kérdezte barátságosan.
• Hát te meg ki vagy? – kérdezte meglepetten a macska, miközben méregetni kezdte a Homokkirályt. Egérnek nagy volt, embernek kicsi. S az egész alak olyan fura volt a hosszú szakállával, meg a zöld, bolyhos ruhájában. Vagy talán köntösében? Ki jár köntösben az utcán egyáltalán?
• Én vagyok a Homokkirály.
• Király? Köntösben? – kacagott fel a macska. De bele is fulladt a nevetés, mert igencsak megsajdult a lába. Hát nyájas képet öltött inkább és így folytatta:
• Ha király vagy biztosan van valamid, amin hazavihetsz. Nagy segítség lenne!
• Oh, kedves boldogan vinnélek, de a járgányaim még nem érkeztek meg. Az óriásaim hozzák őket. Tavasztól őszig, míg királyságomat betölti az öröm és a kacagás, száz és száz féle kocsi áll itt mindenfelé.
• Ugyan már! – fújt nagyot a macska – Ne handabandázz itt nekem! Óriások csak a mesében vannak. Ha nem tudsz segíteni, inkább hagyj békén, ne fárassz a badarságaiddal!

Távolról kutyaugatás zaja hallatszott. A macska rémülten feltápászkodott és elbotorkált.

A Homokkirály visszasétált az ibolyabokorhoz, előkészítette másnapi ruháját. Megvacsorázott és korán lefeküdt aludni, de előtte még megnézte a naptárat és az időjárásjelentést.

Igen! Holnap csodásan szép tavaszi idő várható. Ez lesz az első nap, amikor az óriások a hosszú téli álom után először jönnek el hozzá a szomszédos Napsugár Óvodából.

• Vajon meg van még az a piros vödör, amivel azt a gyönyörű bástyát szokták önteni a fiúk? – töprengett elalvás előtt még egy kicsit a Homokkirály, majd mosolyogva álomba merült.

Tejcsárdába járni jó, éjjel-nappal nyitva,

Vajon mi az anyatejgyár féltve őrzött titka?

Kurjantok és kortyolok, ha épp rossz a kedvem,

Egy kört jobbról, egy kört balról, máris elfeledtem.

Arcomon egy víg mosollyal azon gondolkodám,

Vajon ma mit ebédelt az én drága anyám,

A tejbuké igen jó, harmonikus, krémes,

Ma még csapra verem párszor, s biz' nem leszek éhes!

http://1000tipp1000nap.hu/

Az anyukáknak az egyik legfontosabb fegyvere a humor, amit bármikor előkaphatnak, hogy enyhítsék a rájuk nehezedő nyomást. Minden babázós pillanat tartogathat ilyet, próbáljunk nevetni. Vagy rap-pelni. Ugye? ;)

Az alábbi Mami-rap-et a Belga együttes Boros című száma ihlette, nem éppen egy babázós zene, dehát a Mami is ember, nem?

Alma szósz, alma szósz,

a kisbabáknak legjobb az almaszósz,

Alma szósz, alma szósz,

ha baba vagy a legjobb az almaszósz.

A körte is finom, édes és puha,

Ezt szereti minden hathónapos baba,

Ha édes, az finom, mert olyan, mint a tej,

Amit reggel, este anya még fej.

Banánt is majszolhatsz,

Ha pöttyös a héja,

Ha nincs még fogacskád,

Az ínyed is bírja,

De ami a legjobb a babának,

A reszelt alma mi foltot hagy a mamának!

Alma szósz, alma szósz,

a kisbabáknak legjobb az alma szósz,

Alma szósz, alma szósz,

ha baba vagy a legjobb az almaszósz.

Az őszibarack, nyami, az kedvencem!

Ha nincs szezonja, van konzerv a spejzemben.

És, ha gyakran üres a pelenka,

Megoldja ezt egy-kettőre a szilva,

Egyél belőle egy kanállal,

És gyere elő bátran a kakával,

A meggy is jó erre, bár savanyú, de ízes,

Anya meghámozza, kapj be párat Édes,

Ha nem ízlik, ne a falra köpd ki, kérlek,

Anya nem örül az ilyen falfestésnek.

Alma szósz, alma szósz,

a kisbabáknak legjobb az almaszósz,

Alma szósz, alma szósz,

ha baba vagy a legjobb az alma szósz.

Ha kezdesz ráérezni, de kell még egy kis löket itt a dallam segédlet:

http://1000tipp1000nap.hu/