Téli paplant a Földnek,

vastagot és meleget,

kérek Télapó tőled,

hisz tudom, te is szereted.

Fehér legyen, gyönyörű,

ha nagy pelyhekben havazik,

szép álma lesz a Világnak,

puha ágyban, tavaszig!

Gyertya lángja ég,

kint van a sötét,

fagyos hideg éj,

te kicsiny, ne félj!

Itt van bent veled,

otthonod meleg,

vidám gyermekek,

fénylő szeretet.

Lóg a csőre,
kár,
véget ért a nyár,
elrepült az összes dalos,
szép, színes madár.
Itt a szürkeség,
varjú szól:
de szép,
bús, borongós napjaidon,
hallgass varjúzenét:
KÁR!

Drága Fiam!

Jónak születtél, mint minden ember,

lelked fehér vászna, mint a friss hó, ragyog,

fogadd el tőlem mit szívemből

most neked, csak neked adok.

Rejtsd lelked mélyére, őrizd,

s legyen fényed, ha sötét az óra,

mit tanít neked anyád,

kérlek,

figyelj most minden szómra.

A világon, drága fiam, a legnagyobb érték:

az élet,

jegyezd meg jól, bármily szegénynek látszik is,

mindennél többet érhet,

se gazdagság, se hatalom nem lehet értsd meg,

sohasem az ára,

hogy valaki kezedtől vesszen el, s sirassa

szomorú anya, özvegy s árva.

Tudd, hogy olyan isten nincs ezen a világon,

ki arra vár, hogy testvéredre támadj,

s nevében ölni lásson,

hadat csak a gonosz gyűjt, embert csak ő ölet,

ne verjen lelkedben tanyát soha,

a keserű gyűlölet!

Bármily ragyogó is a cél,

éles vélt igazadon tört csorba,

ne állj be, fiam, kérlek, ne állj be abba sorba!

Mert, kezedhez ha egyszer mégis,

ember vére tapad,

nem ellened ölted meg valójában,

hanem lélekben

Magad.

Vajon lehet babonás,

ki reggel, este babot ás,

hisz abban, hogy pénteken,

ha tizenhárom, nem terem,

sem borsó sem szerencse,

lópatkókat szegezne,

vagy inkább csak mákosat,

s a lóherével zsákokat,

töltene színig tele,

ha éppen négy a levele.

Maminak láza volt. Jó magas. Persze nem olyan magas, hogy felérjen a szekrény tetejéig. Olyan magas láza senkinek sincsen. De azért magas volt, olyan nagyon, hogy Mami arca kipirult tőle, a keze forró volt, a nyakába pedig belekötötte a legvastagabb sálat, amit a nagyitól kapott tavaly karácsonyra. Zsoca csodálkozva nézte, majd megszólalt:

- Mami, a szobában nem kell sál! - jelentette ki a kisfiú határozottan.

- Valóban Kicsim, de nekem most fáj a torkom, s a jó, meleg sál segít, hogy meggyógyuljak. - mondta Mami halkan, majd köhintett egyet.

- Jaj, beteg vagy? - kérdezte Zsoca és letette a kezében tartott piros, elemes mozdonyt a padlóra. Odasietett Mamihoz és leült mellé a kanapéra. Mami egy nagy bögre forró, citromos, mézes teát tartott két tenyere közé fogva és bólintott.

- Igen, azt hiszem, beteg vagyok.

Zsoca elszomorodott. Eszébe jutott, milyen rossz volt, mikor az előző héten ő volt beteg. Lujzától, legjobb ovis barátnőjétől kapta el a hapcikat, mikor együtt építettek tornyot a Mókus oduja előtt a csoportszobában. Legalábbis Mami azt gondolta ettől van, s Maminak többnyire igaza szokott lenni. Pedig nem csak Lujzánál volt aznap hapci, hanem Gergőnél, Milánnál, Dorkánál és Szonjánál is. Sőt, Beni még varjúhangú rekedtséget is hozott magával, ami állítólag nem fertőző, de nem lehet vele beszélni. Így elég kellemetlen.

- Feküdj ide le. - mutatott Zsoca a kanapéra és egy párnát tolt Mami feje alá. - Főzök neked levest, csak előtte még betakarlak.

Mami, miután megitta a nagy, gőzölgő bögréből a citromos, mézes teát engedelmesen lefeküdt a kanapéra és várta, hogy Zsoca betakarja. A kisfiú előhozta kedvenc mókusos takarját, azzal jól beterítette Mamit, majd nekikezdett a főzésnek.

- Nagyon finom lesz. Forrón kéred? - kérdezte Mamitól Zsoca miközben füles építőkocka vödrébe pakolta a hozzávalókat.

Mami bólintott, majd köhhintett kettőt és kifújta egyre pirosabb orrát. Zsoca szorgalmasan kevergette a levest, nem spórolt a belevalókkal: jutott bele piros, fa építőkocka, kék Dupló kocka, egy görbe vasútisín, egy fél doboz állatmintás dominó, egy zöld meg egy kék színesceruza és Ákom kedvenc gumilabdája. Nagyon finomnak látszott. Mikor tíz perc után elkészült, Zsoca kiszaladt a konyhába és elővett egy narancssárga műanyag tálkát. Mami kedvenc színe a naranssárga, így gondolta, ez segíteni fog. Kihúzta az alsó evőeszközös fiókot és kihalászott belőle egy merőkanalat. Minden készen állt a tálalásra, csak a terítő hiányzott. Zsoca körbenézett a konyhában, majd átszalad a fürdőszobába és lehúzta a szárítóról Mami rózsaszín törülközőjét.

A törülközőt a kis, zöld, ceruza mintás lábú asztalra terítette, rátette a narancs kistányért, mellé egy világoszöld műanyag kanalat és óvatosan a megterített asztal közepére a forró építőkockás vödröt, akarom mondani fazekat, amiben a finom leves volt.

- Jöhetsz enni! - mondta Zsoca büszkén és kimert Mami tányérjába két merőkanállal a levesből.

Mami fölkelt a kanapéról és leült a megterített kisasztal mellé a kis, zöld, ceruzamintás lábú székre. Belemerítette a kanalat a levesbe, majd megkóstolta.

- Nagyon finom Zsoca. Milyen leves is ez? - kérdezte mosolyogva.

- Süteménnyel töltött leves. - válaszolta Zsoca büszkén. - A leves is finom, a sütemény is finom, szóval így együtt kell enni és akkor gyorsabban meggyógyulsz.

Mami jó ízűen kanalazgatta a levest, még repetát is kért belőle, aminek Zsoca nagyon nagyon örült.

- Desszert is lesz! - jelentette ki a kisfiú, miután az össszes kocka elfogyott a tányérból.

- És mi lesz az? - kérdezte Mami kíváncsian.

- Ez. - mondta Zsoca és megölelte anyukája nyakát - Nekem is mindig segít, ha beteg vagyok.

Mami boldogan ölelte meg Zsocát s délutánra hipp-hopp meggyógyult, hiszen a betegségre a legjobb gyógymód a süteménnyel töltött leves sok-sok szeretettel.

Fekete a varjú, fehér a liba,
ebből nem lesz sosem tuti galiba,
mert a varjú eszes,
magas fára ült,
onnan lesi,
buta liba,
hogy lesz,
libasült.

kép forrása: mezogazdasagimuzeum.hu

Zsoca és mami egy borús, őszi szombat délelőtt elindultak meglátogatni Laci papát.

- Ákom és apa biztos nem jön? - kérdezte Zsoca, miközben nagyon igyekezett megkötni piros, Thomas-os sálját a nyakában.

- Nem, sajnos Ákomnak itthon kell maradnia, mert nagyon meg van hűlve. Apa vigyáz majd rá, hogy elég teát igyon míg hazaérünk. - válaszolta mami és felvette meleg, őszi levél színre emlékezető, barna kabátját.

Laci papához hosszú volt az út. Kétszer is át kellett szállni közben, de Zsoca szeretett utazni. Imádta nézni ahogy a buszvezető megnyomja a gombokat, s először csönget, majd becsukódik az ajtó, s a nagy, kék jármű elindul. A HÉV-et is szerette, mert majdnem olyan, mint a vonat. Csak zöld és nem megy olyan messzire. Bár mami szerint Gödöllő nincs is olyan közel, pláne, ha gyalog kéne oda elsétálni. 

Laci papát egy domb tetején lehetett megtalálni. Ide járt Zsoca és mami, meg persze, ha nem volt épp beteg Ákom és apa minden február és június utolsó vasárnapján, meg november első szombatján. Sőt néha más napokon is, de Zsoca ezekre nem emlékezett. Csak azokra a napokra, amikor mami gondosan becsomagolt egy szelet lúdláb tortát, a gyertya és gyufa mellé. A finom, csokoládés sütemény mindig nagyon ínycsiklandó volt, de sosem lehetett megenni. Mert az a Laci papáé.

A tortaszelet most is odakerült, ahova mindig, s mami meggyújtotta a gyertyát és egy darabig csendben nézte, ahogy a lángocskát ide-oda lökdösi a szél. Aztán leült a zöld deszkapadra és odamutatott maga mellé.

- Gyere Zsoca, ülj ide. Szeretnél te is valami finomat, látom a szemeden. - mondta mosolyogva s elővett a táskájából egy kis, fém dobozt, amire virágok voltak festve. Levette a tetejét. A dobozban finom, csokoládés kekszek sorakoztak, amiket mami mozdony mintájú szaggatóval vágott ki a tésztából. Ez volt Zsoca kedvence.

A kisfiú csillogó szemekkel ült fel anyukája mellé a padra és jóízűen nekilátott felfalni a kekszeket. Egyiket a másik után. Csendben üldögéltek, míg az utolsó előtti keksznél meg nem szólalt:

- Laci papa mikor eszi meg a tortáját?

- Hát, nem tudom biztosan. Talán, ha hazajött a Neptunuszról. Tudod, ilyenkor mindig arrafelé jár, az a kedvenc bolygója. - válaszolta mami mosolyogva.

- És mit csinál a Neptunuszon? - kérdezte Zsoca csodálkozva.

- Sétál, körbenéz. Tudod Zsoca, nagypapa fiatal korában csillagász volt. Már amikor olyan kicsi volt mint te is rengeteget bámulta a csillagokat. Különösnek és lenyűgözőnek tartotta őket. Aztán, mikor felnőtt lett, egy barátja segített neki valóra váltani az álmát: hogy igazi csillagász legyen. Már nem csak nyári estéken, a fűben fekve leshette mit rejt a távoli űr, hanem egy hatalmas nagy távcsövön át böngészte a csillagok sokaságát. Ezt mindennél jobban szerette. Vagyis majdnem mindennél jobban.

- Miért, mit szeretett a legjobban? - vágott közbe Zsoca, miután lenyelte az utolsó mozdony alakú csokiskeksz falatot.

- A nagymamát. - válaszolta mami.

- Mikor a nagymamát megismerte, Laci papa úgy döntött, nem tölti az összes éjszakáját a hideg égbolt alatt. Inkább a nagymamával szeretett volna lenni. A tudósok élete magányos élet. És a papa otthagyta a csillagokat, hogy ne legyen többé magányos. S hogy jó apukám lehessen. Hiszen, te is annak örülsz a legjobban Zsoca, mikor apa hazajön, nem?

- De igen. - válaszolta Zsoca - S aztán mi történt?

- Aztán sok év eltelt, én megnőttem, a papának pedig el kellett mennie. - mesélt tovább mami.

- A csillagokhoz? - kérdezte Zsoca.

- Igen, a csillagokhoz. - válaszolt mami és megsimogatta Zsoca szőke, kék csíkos sapkába bújtatott fejét.

- Mindenki a csillagokhoz megy, aki a temetőben lakik? - érdeklődött Zsoca és lóbálni kezdte a zöld deszkapadról lelógó csizmás lábait.

- Nem Zsoca. Én azt hiszem, hogy mindenkinek más Mennyországa van. Aki elköltözik tőlünk ide a temetőbe, mindenki talál magának egy új helyet, ahol jól érzi magát. Ide igazából csak mi járunk őket meglátogatni, de ők nem sokat vannak itt. Mindenki olyan helyre megy innen, ahol azt csinálhatja, amit igazán szeret, s amire életében nem volt ideje. Laci papa nagyon szerette a csillagok, bolygók titkait kutatni. Most bármennyit utazhat a Naprendszerben, s azon is túl, a távoli galaxisok közé. Aki a kirándulást szerette egy végtelen, gyönyörűséges erdőkkel, mezőkkel, patakokkal és mindenféle kedves állattal teli tájra juthat, aki olvasni szeretett egy millió könyvvel, s kényelmes fotelekkel, meg finom, meleg, mézes teával felszerelt könyvtárba, aki játszani szeretett egy igazán csillogó, száz és száz különféle játékszert tartó játszóházba megy és így tovább. Minden embernek meg van a maga Mennyországa. Ahol boldog lehet. - magyarázta mami, majd felnézett az égre.

A borús égbolton egy kis rés nyílt a szürke felhők között, s a lyukon át egy vékonyka napsugár hullott le Zsoca fejére. A kisfiú mosolyogva emelte az arcát a fény felé és becsukott szemmel élvezte papája apró meglepetését, melyet a legközelebbi csillagról küldött neki nagy szeretettel.

Van egy tököm,

lámpásnak,

benne a magok,

náthásak.

Fújd erősen,

tökkobak,

tisztítsd meg,

az orrolyukad,

Egy forró tea mécses,

s máris ragyogó,

fényes,

narancssárga röhögő,

s nem szamár módra,

köhögő.

A gyerekek imádják a varázslatot, a csodákat. És hisznek is bennük. Egy jól sikerült varázsigével sok gyerkőcbaj, nyafogás vagy félelem kezelhető. Így nincs más dolgod hátra, mint, hogy mindenre felkészült Tüdérmamiként feltöltsd varázsigetárad csemetédhez legjobban illő varázsigékkel.

Hogyan tedd?

1. Gondold át, mik azok a helyzetek, ahol egy rövid, de mókás vagy éppen ritmusos varázslat segíthet.
2. Nézz körbe a cimkék között van-e már ilyen (varázsigék cimke alatt találod a hadrafoghatóakat)
3. Ha nem találsz megfelelőt, írd meg a gyerkőc nevével, korával és nemével együtt az emokevarfalvy@gmail.com címre.
4. Várj.
5. Hamarosan érkezik a varázsfegyvertárad legújabb darabja.
6. Ha megkaptad használd és örülj! S ha a varázslat működik, mert működik, oszd meg velem vagy a FB oldalamon az olvasókkal is, hogy együtt örüljünk. Jöhet fotó, videó vagy egyszerűen néhány szóban, mi történt a varázsige hatására.

Ja, és azt mondtam, hogy ez nem kerül neked semmibe?

Szóval, ha szeretnél mosolygó gyerkőcöket, s némi nyugalmat, próbáld ki a varázsigét.

Mondjuk most? Azonnal?

Leveled ide küldd: emokevarfalvy@gmail.com

Várom!

Addigis varázslatos napot - de legalábbis egy nyugodt, 5 perces kávészünetet!

Anyatársad,

Emőke