Hetek óta néma csend volt a Kiskatica Játszótéren.
Csak egy ázott papírlap zörgött kopott, zöld kapuján:
Vigyázat! Madárveszély.
Az anyukák egy darabig próbálták nem figyelni a két óriási madárra, akik a játszótér egyetlen lombos fáján laktak, és borzasztó szemtelenül viselkedtek.
Röhögve károgtak, folyton lekakálták a padokat, és ami a legrosszabb, repülő szlalom versenyeket tartottak pont fejmagasságban.
Aztán egy kedd délután Lilike anyukája frissen festett hajjal érkezett.
A lángvörös fürtök hamar nagy izgalmat keltettek, és nem csak az emberek körében.
A két madár szinte egyszerre kezdett zuhanórepülésbe, és sosem hallott furcsa krákogó hangot hallatva megpróbáltak kitépni 1-1 csomót az vörös frizurából.
A sikoltozva menekülő anyukák ezután végleg katasztrófa sújtotta területté nyilvánították a Kiskatica Játszóteret.
- Ott van a kedvenc csiga csúszdám, amin úgy lehet tekeredni, lefelé, mint a kakaóscsiga befelé – magyarázta hüppögve Lilike Nanának – vissza akarok menni!
Nana, a vidéki nagyi szerencsére minden hónap 3. szombatján megérkezett a kék vonattal, és mindenre talált megoldást, így Lilinek ő volt az utolsó reménye, hogy újra eljuthasson a Kiskaticára.
- Szó sem lehet róla, hogy odamenjetek – jelentette ki Lili anyukája, és ijedten lesimította a haját – más sem hiányzik, mint, hogy Nanát is megcsípjék azok a ronda dögök.
Nana csak ingatta a fejét, és sejtelmesen mosolygott.
- Pityu bá a kertész sem tudott velük mit kezdeni. Még a szalámis szendvicse maradékát is ellopták azok a szemtelenek. A kezéből – magyarázott Lili anyukája Nana hátának, aki nagy barna utazótáskájában kotorászott.
- Na, meg is van - húzott elő egy műbőr cekkert Nana a táskából – és vigyünk benne 3 almát is. Az úgy jó lesz.
Lili anyukája nem értette mire kell az alma, Lili viszont rögtön tudta, ez csak egyet jelenthet.
Nana tudja a megoldást.
A kislány és a nagymama hamarosan cipőt húzott, és a cekkerrel, meg benne a 3 almával elindultak a Kiskatica Játszótérre.
Lili óvatosan behúzódott Nana háta mögé, aki nyugodtan húzta félre a játszőtér kapuján kissé berozsdált reteszt.
- Gyere Lili, mutasd hogy csúszdázol!
Lili félénken, ide-oda nézve indult a csúszda felé, nyomában a nyugodtan lépdelő Nanával.
Madarak sehol.
Vagyis a madarak a fán voltak, épp ebéd utáni szunyókálásukkal voltak elfoglalva.
Lili ment a csúszda felé, cipője alatt meg meg csikordult a kavics.
A madarak békésen hortyogtak.
- Látod Lilim, nincs is itt semmi baj – mosolygott Nana, és nézte, ahogy Lili felmászik, lecsúszik a sárga, kanyargós csúszdán.
- Akkor most kosárhintázzunk – javasolta felbátorodva Lili, és elfutott a hinták felé.
A madarak mocorogni kezdtek.
- Lökjél Nana! Jó gyorsan lökjél, hogy felmenjen az égbe – vezényelt Lili és kényelmesen elhelyezkedett a kék kötélből font kosárhintában.
- A hinta meglódult. Nana lökte.
A hinta repült, előre-hátra, előre-hátra, s mivel a sok állásban kicsit megrozsdált, hát nyikorgott.
Nyik-nyak-nyik-nyak-nyik…
Hirtelen hangos károgás hallatszott Nana háta mögül.
A madarak felébredtek.
- Nana – kiáltott Lili rémülten, mert látta, hogy a madarak nem csak felébredtek, hanem izgatott szárnycsapkodással pontosan Nana felé tartanak.
Lili épp be akarta csukni a szemét, hogy ne lássa, ahogy a madarak lecsapnak a nagymamájára, amikor különös dolog történt.
Nana egy pillanat alatt megpördült, és mint egy kényelmes iramú ventilátor, elkezdte maga előtt pörgetni a cekkert, benne az almákkal.
A madarak, mintha falnak ütköznének, alig néhány szárnycsapásnyira Nanától felemelkedtek, és visszafordultak a fa felé.
Kicsit erőt gyűjtöttek az első ijedtség után, majd újra rárepültek a nagyira, aki újra nyugdíjas ventillátorként pörgetve a cekkert farkasszemet nézett a két fekete támadóval.
A madarak újra megtorpantak, és visszarepültek a fára.
- Nemár – károgták csalódottan – ez igazán nem ér!
- De még mennyire, hogy ér, csirkefogók! Hát illik a gyereket rémisztgetni? – kérdezte szigorúan Nana.
- De mi - kezdte az egyik madár.
- …mi csak játszottunk – fejezte be a másik.
- Na szép játék, mondhatom – mondta Nana.
- És akkor – kezdte az egyik madár.
- …most mi lesz? – fejezte be a másik.
- Most az lesz, hogy én megveszem a fátokat, Ti pedig elköltöztök, és megígéritek, hogy nem viselkedtek így másokkal – jelentette ki Nana.
- Jó, de – kezdte az egyik madár.
- …mit fizetsz? – fejezte be a másik.
- 1 almát – nyúlt be a cekkerbe Nana – piaci, édes, nem permetezett.
A madarak összedugták a csőrüket.
- 1 alma – kezdte az egyik madár.
-…de madaranként – fejezte be a másik.
Ekkor Nana hajolt Lilihez, aki eddig tátott szájjal figyelt a hintában:
- Ez jó üzlet, igaz? – suttogta Nana, aztán visszafordult a madarakhoz és elővette a második piros almát – 2 alma, és enyém a játszótéri fa.
A madarak bólintottak, majd csillogó szemekkel óvatosan odarepültek az almákhoz, a csőrükbe vették és elrepültek.
Másnap a Kiskatica Játszótér újra gyerek és anyukanevetéstől volt hangos. Mindenki vidáman hallgatta a történetet arról, hogyan szerezte vissza Nana a Játszóteret egy régi műbőrcekker és 2 alma segítségével.
