Hogyha arcod maszatos,
rejtőzz el egy maszkba most,
farsangkor ki maszkban jár,
várja azt a maszkabál.
Mini Maci Mondóka
Ezt a verset kimondottan óvodásoknak írtam. Már minicsoportosoknak is taníthaod. Imádni fogják!
Mi vagyunk a pici macik,
brumma,
szeretjük a mézet, málnát,
brumma,
ebéd után leheverünk,
brumma,
s uzsonnáig alszunk mint a bunda.
Fánktánc
sütimondóka
Újévbe lépő
Pápá Óév, itt a búcsú perce,
jó volt veled, gondolok rád, persze,
mikor mellém ül a nosztalgia,
vár rám az Újév, megyek, szia!
Hello Újév, de régóta várom,
hogy valóra váljon a legeslegszebb álmom,
tudom, együtt megcsináljuk végre,
te leszel életem, legszuperebb éve!
A bundás angyal
Zsanna egy sötétszürke felhő szélén ült. Már órák óta bámult lefelé, és sírt.
- Mi a baj, csillagom – simította meg a fejét Anyaisten, aki szokásos csillaggyújtás előtti sétájára indult, és meghallotta a szürke felhő felől jövő szipogást.
- Semmi – hüppögte a kis angyal, és beletörölte az orrát hófehér ruhája ujjába.
- Oh, drágaságom, a semmi miatt nem szokás egy egész tavat összesírni – mutatott a földön összegyűlt terebélyes tócsára Anyaisten, aztán előhúzott a zsebéből egy frissen vasalt textilzsebkendőt.
Zsanna elvette, és akkorát trombitált bele, hogy az alattuk járó-kelő emberek riadtan kapták fel a fejüket, vajon tényleg vihar készülődik december végén.
- Köszönöm – suttogta Zsanna.
- Szívesen – mondta Anyaisten – leülhetek?
A kis angyal bólintott, Anyaisten pedig lehuppant a felhő szélére és ő is lelógatta csupasz lábait.
Egy darabig csendben ültek, aztán Anyaisten megkérdezte:
- Hogy tetszett az első karácsony?
- Szép volt – válaszolt Zsanna röviden.
- Mi tetszett benne a legjobban? – fűzte tovább a beszélgetést Anyaisten.
- Az öröm a gyerekek szemében, ahogy kibontották az ajándékokat az nagyon szép volt. Csak…
- Csak mi?
- Olyan rövid.
- Ezt hogy érted?
- Hát, hogy olyan rövid ideig csillog a szemük. Amíg égnek a fények, csillognak a csomagolópapírok, meg minden… örülnek. A szemükkel. A szívükkel is. Láttam. De, ahogy telnek a napok, az öröm egyszer csak eltűnik… És ez olyan szomorú.
- Ezért sírtál? Sajnálod a gyerekeket?
- Igen, őket is…
- És még kiket?
- Őket – mutatott Zsanna a Földre és újra kitört belőle a zokogás – nézd meg, milyen szomorúak. Segítsünk nekik Anyaisten, kérlek, segítsünk rajtuk!
Anyaisten lenézett a jeges eső áztatta Földre. Először nem látott semmit, de amikor feltette a távollátó szemüvegét, az ő szeme is azonnal megtelt könnyel.
- Hogy kerül az a rengeteg kicsi állat a hideg téli estébe? Hiszen ez borzasztó!!!
- Szerinted is? – kérdezte izgatottan Zsanna.
- De még mennyire! – ugrott talpra Anyaisten – édes kicsi lények, hát kinek van szíve kidobni őket ebben a hidegben? Azonnal tennünk kell valamit!
Zsanna lelkesen követte a szélsebesen száguldó Anyaistent az Angyalvárig.
- Itt várj, mindjárt jövök!
A kis angyal leült a lépcsőre és türelmesen leste a nagy kaput, ahol néhány perc múlva újra feltűnt Anyaisten, kezében egy nagy kosárral.
- Ezeket vedd fel – nyújtott egy hosszú, hófehér szűrt és egy báránybőr sapkát Anyaisten Zsannának - Pétertől kaptam, akinek egy öreg pásztor adta ajándékba. Ettől olyan leszel, mint ezek a kis jószágok odalent. Így talán nem félnek majd tőled, ha segítségükre sietsz. Menj és takard be őket ebbe a meleg szűrbe, hogy ne fázzanak, és segíts nekik új otthont találni. Amelyiket pedig senki sem fogadja be, tedd ebbe a bélelt kosárba és hozd el hozzám. Berendezek nekik egy kis ligetet a szivárványos kertemben, ahol többet nem kell fázniuk, éhezniük és félniük. Jó lesz így?
Zsanna válasz helyett boldogan ölelte meg Anyaistent, aztán kapta a kosarat és repült, hogy segítsen az árva állatoknak új, szerető családot találni.
...és jött a Karácsony
...és jött a Karácsony színarany ruhában,
gyémántcsengők szóltak hangosan nyomában,
kastély vaskapuján otthonába lépve,
ajándékot hozott családja szívébe.
...és jött a Karácsony friss vászon ruhában,
rézcsengettyűk szóltak, édesen nyomában,
csinos kis ház ajtaján otthonába lépve,
ajándékot hozott családja szívébe.
... és jött a Karácsony elhordott ruhában,
madárkórus dalolt, csendesen nyomában,
vityilló küszöbén otthonába lépve,
ajándékot hozott családja szívébe.
Az első hó
Puha, mint a paplan,
fehér mint a tej,
hideg mint a fagyi,
induljunk már el!
A fejemen sapka,
nyakamban a sál,
a kesztyű is itt van,
induljunk el már!
Tavasszal búcsúzunk,
nyáron átfutunk,
ősszel nagyon várjuk,
tél van, indulunk?
Nézz ki te is anya,
látod, milyen jó,
induljunk már végre,
itt az első hó!
Mézesváros
Mézeskalács házikókban, mézeskalács gyerekek,
a háztetőt beborítják színes drazsé cserepek
porcukorhó hull az égből, fahéj illatú a szél,
a fenyőket cukormázzal díszitgeti fel a tél.
Luca napi mondóka
Kell a búzának a föld,
karácsonyra hogyha zöld,
Luca hozza a bőséget,
gazdagságot, egészséget,
És ha Ádám elég bátor,
székre pattan boszit számol,
útján mákot fúj a szél,
hogyha szalad hazaér.
Adventi Kalendárium 7.
December hét,
a dérbe lép,
ropogós reggel,
didergő dél,
dermesztő délután,
vacog a Tél.
