Hajnalban kel, későn fekszik,
nem felejt el soha semmit,
segít, hogyha hibázom,
s ha kisujjból kirázom,
megdicsér majd kedvesem,
őt én nagyon szeretem,
s el addig nem feledem,
amíg élek!

Végtelen a türelme,
minden mesét ismer,
amit ő tesz nap-nap után,
az egy csoda, hidd el,
mosolyt varázsol a szívbe,
dalokat a szájba,
s bár napközben rejtegeti,
tudom, hogy van szárnya,
megsúgtam neked a titkát,
ne dőlj be a trükkjének,
vigyázz rá, s szeresd a tiéd:
az óvónő tündéred.

A pipacsok s kamillák,
már belakták a rétet,
az első fagyitól idén,
a nyelvem is kék lett,
szúnyogból, azt hiszem máris,
sok millió született,
minden kész, hogy megnyithassuk,
azt a nyári szünetet!

Van nekem egy nagyapám,
nem csoszogós bácsi,
elgurul a pöttyös labdám,
nem kiált, hogy ácsi,
fut utána, fürgén, fitten,
úgy nevez hogy: kicsi kincsem,
s bár fára mászni nem szokott,
ismeri a tiktokot,
s megtartja a titkokat,
hogyha kérem.

Én vagyok a világ legszerencsésebb unokája,
mert az enyém a föld kerek legszuperebb nagypapája,
aki tudja, mire jó a popszegecs,
aki minden kóbor küllőt helyre tesz,
akinek mindig van töltött eleme,
akinek, ha veszít, még sincs elege,
akivel jó kifogni egy icipici snecit,
akivel nem zavar, hogyha sáros lesz a nacid,
aki vesz még két gombócot, bármennyibe kerül,
aki tudja, a Playstation hogy nézhet ki belül,
akinek a viccein századszor is nevetek,
akit öröké és úgymond, végtelenül szeretek.

Pókember egy szuperhős,

világot ment naponta,

nyugi, bár pók, nem sző hálót,

ágy alá, se sarokba.

Én vagyok a Darth Vader,

ne félj, ez csak álca,

nem vagyok én sötét nagyúr,

fénykardom is pálca.

Az én nevem: Elza,

a havat szereted?

Ha kéred örömmel,

varázslok neked.

Mert imádom mind az összes kutyikat,

felkaptam a Mancs őrjárat rucimat,

nincsen túl nagy falat, vagy túl kicsi kutya,

ugye, milyen menő ez a kutyi-ruha?

Egyik fülem, másik fülem,

szép kecsesen ring,

barátaim Sula, Pando,

s az én nevem: Bing.

Tudod mi a farsangi bál,

egyik fontos titka,

hogy mindig kell szerepeljen,

ott egy bátor nindzsa,

nem félj, nem kell elrepülni,

majd Japánig érte,

e farsang nindzsa harcosa,

megérkezett végre.

Túra, mihez nem kell bakancs,

egy perce is művel,

boldog, aki rajta járva,

kíváncsian nő fel,

színes szavak, fürge fények,

dús dallamok között,

barangolva felfedezi,

hogy végtelen s örök.

Mondjátok csak meg nekem,

óriás szürke fellegek,

hol vannak a pihe-puha,

tejfehér hóemberek?

Merre járnak, hova fújta,

őket az északi szél,

leszállnak-e közénk amíg,

kitart az idei tél.