Kitti volt a legszebb a csoportban. Ezt mindenki elismerte már az első napon. Neki volt a legszebben font copfja, a legcsinosabb ruhái, a legcsillogóbb csattjai. És a legek itt nem értek véget. Kittinek volt a legtöbb barátnője, a leggyönyörűbb anyukája és a legszuperebb játékai. Apukája külföldön vette őket és bármelyiket is hozta be a csoportba, mindenki azzal akart játszani.
De Kitti ezt nem mindenkinek engedte meg:
- Majd ha kiérdemled – mondta gyakran Dorkának és magához szorítva a játékát, elvonult vele a többi kislánnyal játszani.
Dorka mindig igyekezett Kitti kedvében járni. Mindig odaadta neki bármivel játszott is épp. A hintáról azonnal leszállt, ha Kitti megjelent az udvaron. És rakodónál is igyekezett a lehető legtöbbet besegíteni, hogy Kittinek kevesebb dolgot kelljen elpakolni.
Dorkának nem voltak se szép ruhái, se szuper játékai és a haja sem akart rendesen megnőni, hogy copfba lehessen kötni. Dorkának csak egy valamilye volt: a vágya, hogy Kitti barátnője lehessen.
- Na jó – adta oda Kitti egyszer az egyik babáját Dorkának, amitől a kislány persze végtelenül boldog lett.
- Már úgyis unom ezt a vacakot. Két hete megvan. Apa hozhatna egy újat, ha hazajön – mondta Kitti egyik barátnőjének, miközben várták, hogy Dorka visszaadja a játékot.
Mikor a különösen finom anyagból készült ruhájú Barbi visszakerült Kittihez, a kislány mérgesen rákiáltott Dorkára:
- Eltépted a ruháját.
- Én nem csináltam vele semmit – védekezett Dorka rémülten – csak megnéztem.
- Eltépted a ruháját – visított Kitti teljesen felbőszülve – ez megbocsáthatatlan. Soha többet nem játszhatsz a játékaimmal, te kis béna.
Az óvó néni igyekezett rendet tenni a veszekedésben, aminek a végén mindenki kölcsönösen bocsánatot kért a másiktól.
Másnap reggel Dorka behozta az egyetlen Barbija legszebb báli ruháját, amit a nagymamája vart neki egy régi csipketerítőből:
- Ezt neked hoztam – tette Kitti elé, mikor a kislány megérkezett.
- Fúj, mi ez a vacak? Biztos a turkálóban vettétek - mondta utálkozva Kitti és ott hagyta Dorkát. Elvonult, hogy kipróbálja befér-e a csoport babaházába a legújabb, színváltós pónija.
Ahogy a házikóhoz lépett, meglepetten látta, hogy egy különös, pillangószárnyú baba ül az erkélyen és mozgatja a fejét.
- Aza’! – gondolta Kitti – ez meg kié lehet?
Már épp meg akarta fogni a sosem látott szuper játékot, amikor az váratlanul megszólalt:
- El a kezekkel kisasszony!
Kitti úgy meglepődött, hogy tényleg visszahúzta a kezét. Nem volt hozzászokva, hogy nemet mondjanak neki.
- Kittikém, beszélnem kell veled.
- Hű, tudtam, hogy csak is az én játékom lehetsz – nyújtotta újra a kezét a kislány, de a pici lény egy ügyes mozdulattal elröppent előle a házikó tetejére.
- Nem vagyok játék – mondta.
- Nem? – csodálkozott Kitti – akkor mi vagy? Talán valami tündér? Még sosem volt igazi, élő tündérem, de akarok!
- Nem is játék, nem is tündér. Lenke vagyok. A lenkék vigyáznak az óvodásokra. Mindegyikünknek más a feladata. Én gyógyítom a hiú hercegnő-szindrómát. A nevem pedig: Hetyke.
- Hiú hercegnő-szindróma? Miért kell azt gyógyítani? Hercegnőnek lenni jó! Én is az voltam a farsangon. Anya igaz kristályokat varratott a ruhámra, amiket Ausztriából hoztak. Szerintem még szebb is volt, mint a Jégvarázsos mesében lévő hercegnőé. Természetesen én nyertem meg a jelmezversenyt. De ez nem is csoda. Az én apukám a leggazdagabb az oviban, nekem ez jár.
- Látod, pont erről van szó.
- Miről?
- Amit most mondtál. De még inkább arról, amit csináltál az előbb Dorkával.
- Miért? Tényleg ronda volt az a ruha. Apa nekem sosem hozna egy ilyen vacakot.
- Nem az a lényeg, hogy egy ajándék milyen, hanem az, hogyan adják.
- Hát ez az, be sem volt csomagolva. Apa mindig becsomagoltatja az ajándékaimat. Szép selyemszalaggal vannak összekötve.
- Jaj, Kitti, nem a csomagolás a lényeg, hanem az, hogy aki adja, szeretettel adja.
- Engem mindenki szeret, így válogathatok az ajándékok között. Dorkáé nem tetszett, nem is kell.
- Na, hallod Kittikém, te egy kemény dió vagy. Pont olyan, mint egy réges-régi ovis esetem: Anasztázia.
- Hú, te találkoztál Anasztázia hercegnővel?
- Úgyis mondhatjuk.
- És mi történt?
- Ez egy szomorú történet. Anasztáziának pont olyan gazdag apukája volt, mint neked. Mindenki az ő barátnője akart lenni a csoportban. Hozzá is elmentem, hogy segítsek kigyógyulnia a hiú hercegnő-szindrómából, de nem sikerült. Sajnos egy napon Anasztázia apukája elvesztette a gazdagságát. A barátnői egy idő után otthagyták, mert már nem voltak értékes játékai, így nem volt miért elviselni Anasztázia néha elég utálatos viselkedését. Nem maradt egy barátnője sem.
- De hát, aki csak a játékai miatt volt a barátnője az nem is igazi barát.
- Ezt jól látod. Az igaz barátok nem azért szeretnek, amid van, hanem azért, aki vagy.
- Gondolod, hogy engem nem lehet szeretni a színváltós pónim és az unikornisos ruháim nélkül?
- Dehogynem Kitti! Rengeteg kincs lapul benned, de ezeket senki nem láthatja igazán, míg nem gyógyulsz ki a hiú hercegnő-szindrómából.
- És akkor nem lehetek majd hercegnő?
- Így lesz belőled igazi hercegnő! Az igazi hercegnőknek van egy varázslatos ékszere. A nemes szív. Ez az egyik legértékesebb kincs a világon. Olyasvalami, amit senki sem vehet el tőlük. Ha kigyógyulsz a hiú hercegnő-szindrómából, neked is lehet ilyened.
- Hát jó. Akkor gyógyíts meg!
- Rendben! De neked is segítened kell, mert anélkül nem megy.
- Mit csináljak?
- Megtanítalak varázsolni!
- Tényleg?
- Bizony ám!
- Egy varázsigét fogunk most tanulni. Minden reggel, mikor bejössz a csoportba, mondd el magadban. És figyelj rá egész nap, hogy ne légy undok senkivel. Ismerd meg a többieket, segíts nekik, ha kell, és ne akarj mindig te a középpontban lenni. Először nehéz lesz, de meglátod, ha megismerik a drága holmik mögött rejtőző igazi Kittit szeretni fogják őt is.
- Kezdhetjük?
- Igen!
Különleges vagyok, a társaim is azok,
tudom, hogy jó kapni, de még jobb, ha adhatok,
figyelmet és jó szót, két segítő kezet,
s igaz barátoknak, a szeretetemet.
Mert igazán gazdag, csak az, aki szeret,
nemes szívet pénzen, senki meg nem vehet,
szerénység és jóság, a nemes szív ára,
oly’ szépen ragyog majd, mindenki csodálja.
Kitti nagyon szerette a mondókákat, így hamar megtanulta a varázsigét. Hetyke megígérte neki, hogy amíg teljesen meggyógyul ott marad a csoportban és bármikor számíthat rá. A lenke nagy örömmel állapította meg, hogy ez egy gyors gyógyulás lesz. Kitti, miután elbúcsúztak, megkereste Dorkát és bocsánatot kért tőle. Életében először őszintén, tiszta szívből.
Hogyha a házad lángra kapott,
