Van csukája, mesejáró, szeme mindig nevet,

egyik fia neki hála, mindig csokit ehet,

másiknak csak egy a feje, mi sárkánynál rémes,

de, ahogy a lepkét fogja, az meg olyan édes!

Két macskája talpraesett, locsifecsi, dirr-durr,

nagy Orziza Triznyák és a bámulatos Mirr-Murr.

Puha barna pamutgombóc, mesélő ágtornász,

kelekótya kétbalkezes, strandpapucsos horgász,

Keménykalap van a fején, kinek krumlpi orra,

Radírpók, meg órarugó ki hallott már róla?

Van még jó pár fura szerzet hétmérföldes listán

éljen sokáig még köztünk, drága Csukás István!

kép forrása: duol.hu

Kicsiknek klasszikusabb hangúak itt:

http://avarfalvimesek.blog.hu/2015/04/01/locsolkodo_versek_kicsiknek

A Bevállalósabb nagyoknak és Apuknak pedig ezek:

1.

Szép vagy, mint egy fészbuk szmájli,

meglocsollak, nem fog fájni!

2.

Kindertojás, XL méret,

meglocsollak, hogyha kéred.

3.

Ez itt kölni, ugye látod?

Kérsz belőle? Dobj egy lájkot!

4.

Ez itt egy szép teli szifon, a tartalma pezseg,

el ne hervadj kis virágszál, megosztom most veled!

5.

Én vagyok a Pókember, hálós szatyromban sok tojás,

ez most olyan szuperhősös, virágmentős locsolás.

6.

Fénykardomban kifogyott az elem,

meglocsollak, kicseréled nekem?

7. - kórusban kell szavalni.

Ez egy locsoló rohamosztag,

a piros tojást gyorsan osszad!

8.

Szőrös vagyok mint Chubakka,

kölnivel lövök a nyulakra!

kép forrása: dailytelegraph.com.au

Van két barna harisnyája,

őszre vándor tarisznyája,

szárnyas így a röpte szabad,

nem nő nagyra, törpe marad.

Színre barna, nem épp piros,

harisra lépni tudd, tilos!

Fű közt lappang, futva császkál,

szerencséd, ha harist láttál!

kép forrása: mme.hu

Nincs mérete, nincsen súlya,

a lelked mégis létezik,

nevetés és barát nélkül,

összefonnyad, éhezik.

A gyereklélek mondják tiszta,

még nem lehet piszkos,

felnőtteké mitől lesz az,

nekem ma még titkos.

Kicsi vagyok,

nyújtózkodom,

nézd, nöttem is egy napot,

ajándékba,

négy évente,

az egészet megkapod.

kép forrása: pinterest.com

Nahát, kedves hóvirág,

visszatér a jó világ,

közel a színes tavasz,

mikor a szél nem fagyaszt,

édes illat, lepke száll,

rövidül az este már,

füttykoncert szól fatetőn,

zöld szőnyeg nő a mezőn,

szín, hang, illat, mind öröm,

hogy elhoztad, köszönöm!

kép forrása:krokotak.com

Szürke, szürke, jaj, de unlak!

Te nem unod magadat?

Olyan nagyon,uncsi vagy,

nem szállnak rád a madarak.

Van itt néhány színes cerka,

legyél inkább újra kék,

sárga petty nap, fehér felhő,

mennyivel szebb úgy az ég!

Szinezésre felkészülni, és...

Én szeretlek téged,

és te szeretsz engem,

ő szereti, hogy mi,

szeretjük őt ketten,

ti szeretitek ezt,

az egyszerű csodát,

hogy ők szeretnek,

s így lehetünk,

egy Család!

Éhes a bőregérke,

mi lesz anya ebédre?

Szúrós szúnyog szuflé,

utána moly májas,

desszertnek zöld,

szöcske szendvics,

hogy ne legyél hájas,

egy nagy pohár bogárlé,

milyet innál, édeset?

Frissen préselt katicalét,

rostost, de ne véreset.

,

Az arcomba fröccsent a víz. Éreztem, ez nem lesz így jó. El fogok süllyedni és ha elsüllyedek, akkor megfulladok. Már nem látok. Belement a víz a szemembe. Meg az orromba is. Segítség, akarnám kiálltani, de meggondolom magam. Az ember lánya mégsem fog jajveszékelésbe kezdeni egy 190 centi mély medencében, kb 10 centire a parttól.

Amíg pihenek, hogy kiheverjeim halálközeli élményem - fél óra alatt a harmadikat - nézem az úszóiskolás porontyokat. Kis úszónadrágos, rózsaszíndresszes, viccessapkás, úszószemüveges törpök. Elemükben vannak. Könnyedén szelik az uszodahosszt, eszükbe sem jut, hogy a víz úgy el tudná őket nyelni, mint ők a reggeli kakaót. Seperc alatt. Piszkosul irigylem őket. Pedig nem kéne. Én is ilyen voltam ebben a korban. Mindenki ilyen. Ez a bátorság kora.

Egy tanulmányban olvastam, a halálfélelem valamikor nyolc éves kor után kezd el kialakulni. Nem csoda, hogy az uszodában, a sípályákon vagy a bicikliúton a földből alig kinőtt kis sportemberek úgy hasítanak, mint a szélvész.

Szabadok és felhőtlenül örülnek. S ami ennél is jobb, aki ilyen kisgyerekként tanul meg síelni, lovagolni, úszni, biciklizni, miegymás, felnőttként magabiztosan űzi majd ezeket a sportokat és bátrabban kezd bele újak megtanulásába. Nem hallgatja a számtalan vészcsengő állandóan rikoltozó zaját minden egyes alkalommal, amikor víz, hó vagy gyorsan szaladó állat közelébe megy. Mert tudja, hogy tudja. Hogy ez is menni fog.

Nekem nem volt szerencsém. a szüleim egyike sem tudott úszni, így nem is engedtek mély víz közelébe, vagy, ha igen, többször is elismételték, nehogy belefulladjak. Persze a fentiekből következően az igazi ludas az általános iskolai úszás oktatásunk volt. Ez hála a különböző nemű, kora huszas éveiben járó oktatóknak inkább volt heti egy felvilágosító előadás a pettingről, mint a víz rendeltetésszerű használatát tanító foglalkozás. Nem tanultam meg úszni. S azóta rettegek a víztől.

A gyerkőceimmel máshogy lesz. Mázli, hogy kalandvágyát nézve még mindig ötéves férjemre biztosan számíthatnak. Ő beleviszi őket minden rosszba, amit én majd elsápadó ajkakkal, magamban csendesen üvöltözve szemlélek. De, miután az első rémület elül, mindig arra gondolok majd ők nem fognak harminckét évesen egy uszodai medence szélső sávjában fuldoklani szombat délutánonként a hátúszás alapjainak elsajátításával küzdve.