A legcsikisebb szó, mind közül a világon, ha játszom, ha eszem, toppantok, s kiáltom: nem! Kiugrik a számon, hangosan, morcosan, körbeszáll a szobán, huncutul, kócosan: nem! Anyától kaptam mind, most visszaadom neki, csikizze meg őt is, de vajon, szereti? Nem!        

Legkedvesebb hóbortom, kinyitom a hóboltom, vigye, aki tudja, ingyen van a dunyha! Száll a pihe szerte, háztetőkre, kertbe, fehér az utca, tér, én vagyok a tél.  

Halkan dúdol anyukám, puha karjába ölel, behunyom a szemem már, az álom érzem közel. Lábujjhegyen osonva, az ágyamhoz lépdel, betölti az éjszakát, sok-sok színes képpel. Hogyha virrad, az álom, messze repül a Holddal, de este tudom, visszatér, ha szól az altatódal.

A domb tetején, egészen felül, ahol, ha tovább mész, már remekül gurul lefelé a bringád, na, pont ott van a Szivárvány Óvoda. Ebbe az oviba járt egy kislány, Johanna, akit mindenki csak Hannának hívott. Bár éppenséggel hívhatták volna az egész nevén is, Johannának, hiszen jó…

A nevetés tudtad, gyógyszer, had halljam csak: hihihi! Masírozik baci banda, majd belőled, ki, ki, ki. Kell még éppen száz zsebkendő, trombitáljunk, trututúúú! Integess csak Takony Benő, logó orrú, bububú! Kiskanálban szörpszagú szörny, de nem rém a, csepp, csepp,…

Téli paplant a Földnek, vastagot és meleget, kérek Télapó tőled, hisz tudom, te is szereted. Fehér legyen, gyönyörű, ha nagy pelyhekben havazik, szép álma lesz a Világnak, puha ágyban, tavaszig!

Lóg a csőre,kár,véget ért a nyár,elrepült az összes dalos,szép, színes madár.Itt a szürkeség,varjú szól:de szép,bús, borongós napjaidon,hallgass varjúzenét:KÁR!

Vajon lehet babonás, ki reggel, este babot ás, hisz abban, hogy pénteken, ha tizenhárom, nem terem, sem borsó sem szerencse, lópatkókat szegezne, vagy inkább csak mákosat, s a lóherével zsákokat, töltene színig tele, ha éppen négy a levele.  

Maminak láza volt. Jó magas. Persze nem olyan magas, hogy felérjen a szekrény tetejéig. Olyan magas láza senkinek sincsen. De azért magas volt, olyan nagyon, hogy Mami arca kipirult tőle, a keze forró volt, a nyakába pedig belekötötte a legvastagabb sálat, amit a nagyitól kapott tavaly…

Fekete a varjú, fehér a liba,ebből nem lesz sosem tuti galiba,mert a varjú eszes,magas fára ült,onnan lesi,buta liba,hogy lesz,libasült. kép forrása: mezogazdasagimuzeum.hu