Vacog a föld, hideg már az októberi éjszaka, Oly' távol jár még a tél s a pihe-puha paplana, De jó lenne egy nagy, meleg, finom, bolyhos takaró, S hozzá forró, sűrű, édes, tejszínhabos kakaó. Nádszálat ragad a szél s hozzá felhőfonalat, Fürgén dolgozik és közben…

Igazi ünnep mind az a nap, Amikor apuci itthon marad, Egész nap nevet és játszik velem, Én az ilyen ünnepeket szeretem. Igazán akkor ünnepelünk, Ha nagyihoz vidáman, együtt megyünk, Nevetve ölel úgy örül nekem, Én az ilyen ünnepeket szeretem.            

A gondolatból betűk lesznek, Táncolnak és ölelkeznek, Így születnek meg a szavak, Hol rövidek hol hosszúak, Kézen fogva sorba állnak, Rajzolnak sok mondatot, S a mondat majd elmeséli, Az író mit gondolhatott.

Őszi eső nap nap után ráérősen szemerkél, Fáradt süni mindenfele téli szállást keresgél. Farakásban túl huzatos, Ez a bokor nagyon szúr, A házak közt emberek járnak, Üregben róka az úr. Lám csak, lám! De finom puha, ez a színes avarhalom, Csupa illatos levéllel…

Hű, milyen hatalmas levélkupac, Rikkant az aprócska fehér kukac, Ha ezt most mind befalom, Tele lesz a pocakom. De nagyon! Falatozik, majszol, Lakmározik, habzsol, Degeszre töm, bezabál, Kukac pocak tele már, De nagyon! Ejnye, te kis torkos, Falánkságban szorgos, Éhenkórász…

Hol volt, hol nem volt, a csillogó üvegtornyokon innen, a gyárkéményeken túl, ott, ahol az emberek mind sok-sok emeletes házakban laknak, s hatalmas, ablaktalan dobozokba járnak vásárolni, élt egy kislány: Anna. Anna épp olyan kislány volt mint a többi 5 éves 10 hónapos és 11…

Őszanya az erdő felett  szürke felhőn ballagott, Csiripelő madarakat s szél suhogást hallgatott, Megbotlott egy esőcseppben s kosara potty, kiborult, Belőle a sok szín festék az erdő fáira le hullt. Ijedten néz Őszanya, jaj, mi lett a vége, A sok arany, barna, bordó együtt…

Hol volt, hol nem volt, az Újhegyen innen, az Óhegyen túl, ahol hatalmas, zöld erdő alatti pincében millió söröshordót tartottak, élt egy kis legényke. Dénesnek hívták. Nem volt nagy, épp, hogy kinőtt a pólyából, s megkapta az első ködmönkéjét, csizmácskáját és…

Vastag, zöld kabátkájában barna gömböc szundikál, Ébredj már fel te, hétalvó, a szél neki így kiabál, Átaludtad a szép nyarat, mikor minden fényes, Bújj elő hát te lustaság, ne légy ilyen kényes!   Nyújtózkodik hát a gömböc s lepattan a gombja, Hajlik az ág,…

Anya miért üres a csiga-biga háza? Talán elköltözködött egy új palotába? Ahol van sok ablak s a padlón puha szőnyeg, Amit neki szorgos kaszás pókok szőttek, Van szép nagy asztala és kényelmes széke, Hűtőjében friss, ropogós zöldborsólevélke, Meleg takarója s egy…