Barna medve gyomra kordul, Hú, de hosszú volt a tél, Kinézek, hátha a táj már, Nem egészen hófehér, Kéne harapni valamit, Jó lenne egy málnatál, Hozzá egy kaptárnyi méz, Gyomromban otthont talál, Na, lássuk csak, Mi újság, a barlangomon kívül, Medve úr kicammog…

Egy hideg téli délután, Édes, fürge nagyikám, Gondolt egyet, S míg az ágyban, Álmodtam a kisszobában, Addig ő s a varázspálca, Fakanálnak csodatánca, Keringőzve, forgolódva, Uzsonnára hangolódva, Sercegve és percegve, Egyet fel és egyet le, Tányéromba…

Hiányzol nagyon, már oly' régóta várunk, Látogass el hozzánk, kedves Hóbarátunk, Vár egy hosszú, színes sál, s egy piros fazék téged, Miben egy kis tejbegríz sajnos odaégett.   Szénből is lesz, gömbölyű, seprűnyél is akad, Kérünk, kedves hóember, szánd elvégre magad, Utazz ide mi hozzánk…

A farsangon együtt táncol, Macska és az egér, Zöld tündér és kék boszorkány, Sok-sok furcsa személy.   Szuperhősök harisnyában, Királylányok tüll szoknyában, Kartondoboz robotok, Csiga-biga rokonok.   Kis katicák, pettyesek, Oroszlánok kedvesek, Mesehősök…

Zsolti, a kedves, két és háromnegyed éves szőke kisfiú, Buksi a jobbos és Blöki a ballábas kutyapapucs békésen szundikáltak Zsolti zöldre festett falu szobájában. A kisfiú a szép, bükkfa színű rácsos ágyában, a gitáros, téli paplanba burkolózva, Bodri és Buksi az ágy alatt, a zöld cipős dobozban.…

Esőcseppen csillan a nap, Játszadozó fénysugarak, Nézd csak, fenn az égen, Színes kapuívben, Csodálatos látvány, Tündöklő szivárvány. Piros nagyon szeret, Édes narancs, kerek, Csibe, puha, sárga, Zöld erdőben málna, Türkizfényű tó tükrében, Ibolya virága.  

Egy kicsi, zöld leveli, A legyeket szereti, Ugrik, hopp, ugrik, hopp, Máris egyet megfogott, Megfogott!   A legyeket szereti, Amit megfog, megeszi, Hamm, bekap, hamm, bekap, Egy legyecske sem marad, Nem marad!   Béka pocak tele már, Elfogyott a légy-bogár, Zöld levélre…

Mi van a Mikulás hátán? Egy hatalmas piros zsák, S a zsákban ott lapul neked, Sok-sok színes finomság, Ha jó voltál megkapod, Nem kell soká várni, Már csak a csizmádat kell majd, Szépen kisikálni!

Éljen szívedben a remény, hogy végre, Beköszönt földünkön a béke, Betölti az öröm lelkedet, S magához ölel a szeretet.