Ha copfos, ha bodros, ha szőke, ha barna, ha cserfes, ha csendes, ha szürke, ha tarka, ha cicás, ha pónis, ha tornás, ha focis, ha tütüs, ha farmeres, bárhogy IMÁDOM, az én csodakergető, kicsi-nagy LÁNYOM!  

Mondják, hogy az augusztusi éjszakák a legszebbek. Szerintem is mesések. A levegő olyan langyos és simogató, mint egy puha, pamut pléd.  Friss fafüst, és a piruló pecsenye illata keveredik, a forróságtól felszabaduló föld, harmatszagú leheletével. Miközben a jéghideg, dinnyeszelet leve patakzik…

Szelesztina türelmetlenül  toporgott. A gyerekeknek már egy fél órája meg kellett volna jönni a strandról. Nem kellett volna elengedni őket egyedül - dünnyögte, mire Szaniszló a tőle megszokott nyugalommal válaszolt: Nem ülhetnek állandóan a szárnyaid alatt. Meg kell tanulniuk önállóan…

Tudod, mi a medve álma, édes, bordó bálnamálna, elég abból neki kettő, tele lesz a medvebendő.   El is van jó mélyen rejtve, erdőjáró meg ne lelje, ugyanis ki megtalálja, az összeset felzabálja.   Hogyha nem vagy macirokon, málnát csentél, jár a pofon, erdőben légy mindig éber, ne fuss…

Kész van fejemben a lista, indulok a majálisra, kell majd lufi, ami lebeg, de tartsd rajta jól a kezed, mert a lufi, hogyha szabad, a csillagokig felszalad. Kell még cukor, vattapuha, légy óvatos, mert a fura, felhőkönnyű, színes, édes, úgy ragad, hogy az már rémes. Kell még egy kör…

Nap körül bolyongó óceánkék bolygó rajta tenger ember, szeméthegyet termel, nő a hegy az égig, a Nap már nem is fénylik, füstködön át les le, megmentőt keresve, ki védi meg a Földet, a lélegző zöldet, erdőt, tavat, hegyeket, ti lesztek azok,…

Az ibolyának nincsen rigolyája, hisz ropogós rigófütty uzsonnája, frissen fakadt fűszálból  faragott ágya, s selyem napsugárból szőtt áttetsző sálja, mind boldoggá teszik.  

  Fiúknak 1. Bár az erdő még nem zöldül, az ibolyák már kékek, hoztam is az illatukból, megöntlek vele, kéred? 2. Hétfő is van, korán keltem, de hidd el nem bánom, megöntözlek, nevess velem, kedves, szép virágom! 3. Tanultam egy verset, de nem jut eszembe, azért csokitojást, teszel a…

Milyen a szabadság színe? Pipacsmező, hóliliom, dús bokor, vagy fekete, mint a feneketlen mély pokol?   Milyen a szabadság hangja? Víg kacagástól szelíden csengő, vagy dobhártyaszaggató ágyúdörgéstől zengő?    Milyen a szabadság tapintása? Mint régóta vágyott, meleg…

Hosszú volt a tél. Hideg és havas. A fák már nagyon várták, hogy végre jöjjön a tavasz, nagyobb fokozatra kapcsolja a napot és elkezdhessenek újra felöltözni mindenféle színes virágba, levélbe. A város melletti erdőbe, ha a szél is úgy akarta, kihallatszott a rádióműsor: -  Holnap igazi tavaszi…