A csili-vili grincsfa,

igen trendi kincs ma,

bámul minden ember

rajt' ezer led lebzsel,

csillag csüng kunkorán,

cserépben csücsül,

csibészen csücsörít,

szőrszive üdül,

ő lett a karácsony

ünnepelt giccse

nem is zöld igazán,

kinek nincs grincse.

Szofi meg akarta fésülni Lilla babát. Mégpedig azonnal. Kétszer is  kérte Dorkától, de Dorka azt mondta, hogy most ő játszik vele, jöjjön vissza később.

Szofi érezni kezdte azt a furcsa meleget a fejében, amit mostanában egyre többször. Először azt hitte, megint náthás lesz és otthon kell maradnia. De nem. Ez a meleg más volt. Nem láz és nem is a napsütés okozta, mint mikor sapka nélkül játszott a strandon és napszúrást kapott. Ez a meleg hirtelen jött, felgyűlt és egyszercsak mint a forró fazékból a leves, kibuggyant.

- Én most akarom megfésülni Lilla babát – sipította Szofi és kitépte Dorka kezéből.

Dorka persze rögtön sírni kezdett. Az óvó néni azonnal felfigyelt a rendbontásra. Szofinak bocsánatot kellett kérnie.

Tízórainál aztán a csoport banánt kapott a konyháról. Nagy volt az izgalom, hiszen a banán ritka vendég az oviban. Szofinak a kedvence. Nem is bírta kivárni, hogy a dadus néni letegye a tálat, fölpattant a székéről és belemarkolt. Annyira nagy volt a lendület, hogy dadus néni elejtette a tálat és a benne lévő banán darabok mind a földre borultak.

- Szofi – szólt szigorúan az óvó néni a kislányra, aki két markában a banánzsákmánnyal csak állt és nem tudta, mit csináljon – segíts összeszedni, ami leesett és kérj bocsánatot!

A kislány segített és bocsánatot is kért, de ezután egyáltalán nem volt kedve banánt enni. Bezzeg motorozni!

Mikor a gyerekekkel kiértek a ritka téli napsütésbe egy pillanatig sem tudott várni, félrelökte Dorkát és Pankát is, hogy elsőként érjen a motorokhoz. Panka elesett és lehorzsolta a tenyerét. Óvó néni nagyot sóhajtott:

- Szofi, gyere ide és maradj itt, míg a többiek motoroznak. Gondolkodj egy kicsit egyedül azon, hogy mit tanultunk a türelemről.

A kislány egyik lábáról a másikra állt a kopasz babarózsabokor mellett és nagyon szerencsétlennek érezte magát.

- Tudom, mire gondolsz – mondta neki valaki a bokorból – hogy nem akartad fellökni Pankát csak első szerettél volna lenni a motoron.

- Honnan tudod? – fordult Szofi az ismeretlen hang felé és igen meglepődött, a látványon. A bokor egyik ágán egy színes, kapucnis polárpulóvert viselő, szárnyas alak hintázott.

- Sok mindent tudok. Azt is, hogy a banán a kedvenced gyümölcsöd, a lila baba pedig az a játék, amivel szíved szerint csak te játszanál.

Szofi óriásira nyitotta amúgy is hatalmas barna szemeit a csodálkozástól.

- Figyellek egy ideje, mert van egy gyanúm – mondta a szárnyas alak és elég komoly képet vágott ahhoz, hogy - Szofi azonnal tudja, a gyanú nem jó dolog.

- Micsodád? – kérdezte a kislány.

- Nagyon úgy tűnik, hogy elkaptál egy elég utálatos betegséget.

- Szofi ijedten nézte meg a kezét. Legutóbb bárányhimlője volt. A kis piros pöttyöket ő vette először észre és mutatta meg az óvó néninek, aki azonnal hazaküldte.

- Akkor most nem járhatok megint oviba? – kérdezte szomorúan. Nagyon várta, hogy szerepelhessen a néhány nap múlva esedékes karácsonyi ünnepségen.

- Ez nem olyan betegség – nyugtatta mosolyogva a szárnyas alak – ezt itt az oviban is lehet kezelni, sőt! Ez rá a legjobb hely.

Szofi kezdett belefáradni a csodálkozásba, így inkább kérdezett:

- Te doktor vagy? Még sosem láttam ilyen kicsit.

- Nem – válaszolt az apróság és feljebb mászott a bokron, hogy közelebb kerüljön a kislányhoz - én lenke vagyok.

- Lepke?

- Nem is doktor, nem is lepke. Lenke. A lenkék vigyáznak az óvodásokra. Mindegyikünknek más a feladata. Én a tüszős türelemgyulladást gyógyítom. A nevem pedig: Tűrte.

- Az enyém Szofi – mutatkozott be a kislány – és akkor most meg fogsz vizsgálni? Aztán csendes pihenőkor borogatást adsz a fejemre, hogy ne legyen benne meleg? Nem szeretem a borogatást. Nagyon hideg.

- A vizsgálaton már túl vagyok – mondta Tűrte - most már csak a gyógyítás jön. De ne aggódj, nem kell hozzá borogatás! Csak és kizárólag te.

- Én?

- Te bizony! A tüszős türelemgyulladás nagyon ragályos betegség, szóval gyorsnak kell lennünk. Néhány éve egy kislányon későn vettem észre. A két legjobb barátnője is elkapta és tudod mit csináltak? Az óvoda összes virágjának a bimbóját kifeszegették, mert nem tudták kivárni, hogy a virágok kinyíljanak.

- De hát ez butaság – nevetett Szofi – a virágokat csak a nap nyithatja ki.

- Látom te egy okos lány vagy, így nem lesz nehéz a gyógyulás. Kezdjünk is hozzá!

- És mit csinálunk?

- Varázsolni fogunk!

- Komolyan? Én is?

- Leginkább te.

- És hogyan?

- Varázsigével!

Szofi rettentő izgatott lett.

- De még mielőtt megtanuljuk, tudnom kell valamit. Mi az, amit most a legjobban vársz?

- Ez könnyű – nevetett a kislány - a karácsonyt.

- És szeretnéd, ha már holnap karácsony lenne?

- Hú, nagyon! De akkor – bizonytalanodott el Szofi - akkor mi lenne az ovis ünnepséggel és az adventi vásárral? Meg sütit is sütünk. Ha holnap karácsony lenne, erre mind nem lenne idő. Pedig én szeretek anyával sütni. Kötényem is van!

- Akkor ez azt jelenti, hogy szereted várni a karácsonyt?

- Azt hiszem, igen. Mikor varázsolunk?

- Mindjárt – mosolygott Tűrte - de még mindig kell valami.

- Varázspálca? Kapok egy varázspálcát? – örült meg Szofi.

 - Nem lesz szükségünk rá. Sokkal inkább a fejünkre. Most gondoljunk például arra a rózsaszín motorra. Mi lett volna, ha nem futsz és löksz fel mindenkit, hogy te játszhass vele?

- Akkor Panka ér előbb oda és ő mehet vele először.

- És ez annyira szörnyű?

- Én akartam vele menni.

- És később nem lehet?

- De igen, csak meg kell várni, hogy odaadja.

- És az alatt mit csinálsz?

- Unatkozom és arra gondolok, hogy nekem kéne azzal a motorral most menni.

- És mi lenne, ha másra gondolnál?

- Mire?

- Hogy merre fogsz a motorral menni, ha majd a tiéd lesz? Hogy versenyezni fogsz vele a fiúkkal vagy szlalomozni? Hogy végig tudsz e vele menni úgy a kisjárdán, hogy közben csak egyszer veszel levegőt, meg ilyesmik.

- Akkor nem unatkoznék annyira.

- Örülök, hogy így gondolod Szofi, ez ugyanis fontos a gyógyuláshoz. Most pedig jöjjön a varázsige. Ha érzed, hogy főni kezd a fejed mond végig:

Egy kettő három,

kell még kicsit várnom,

négy öt hat,

nő a gondolat,

hét, nyolc,

meglesem,

kilenc tíz,

itt terem

látod varázsszómra,

a türelemrózsa.

Szofi többször elismételte a varázsigét, nagyon tetszett neki, különösen a vége: a rózsa.

- És ettől tényleg türelmes leszek?

- Igen. Persze nem azonnal. Sokat kell gyakorolni. A varázsigével kikelted a gondolatmagot, mint most a motorral. Mit csinálnál vele? Milyen lesz az íze, a tapintása, illata. Mit fogsz érezni, ha megszerzed azt, amit annyira türelmetlenül szeretnél. Amíg ezen gondolkodsz, elmúlik a meleg és ahogy egyre ügyesedsz, úgy múlik a tüszős türelemgyulladás.

- És te? – kérdezte Szofi.

- Én itt leszek és segítek mindig, amíg meg nem gyógyulsz. Most viszont menj, mert itt a sorakozó ideje.

Óvó néni mielőtt Szofit is beállította volna a sorba megsimogatta a kislány fejét és megkérdezte.

- Na Szofikám, eszedbe jutott valami a türelemről?

- Igen – válaszolta csillogó szemekkel a kislány – hogy rózsát terem, s nekem a rózsa a kedvenc virágom.

Luca, Luca,

hova mész?

nem lesz így készen a szék.

Luca, Luca,

búzát vet,

kizöldül férjez mehet.

Luca, Luca,

ki vesz el?

gombóc bele mondja el.

Luca, Luca,

mákot mér,

boszorkány utól nem ér.

Luca, Luca

karácsony,

áldás ül minden házon.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kicsiország. Az országnak volt egy királya, a királynak pedig négy lánya: Vera, Nadia, Abigél és Amáta. 

A kicsi ország lakói jól éltek. Nem éheztek, mert az ország mezőin minden megtermett, amire szükségük volt. Nem fáztak, hiszen mindenkinek jutott egy otthon, ahol este álomra hajthatta a fejét. Királyuk bölcsen uralkodott és szerette a népét, mintha minden alattvaló saját gyermeke lett volna.

Egy őszi reggel a király elhatározta, hogy nagy dolgot cselekszik. Országának olyan karácsonyfát állít, mely az égig ér. Ott majd teljesülhet alattvalóinak minden kívánsága, s az ő országuk lesz a legboldogabb a világon. El is küldte legbátrabb vitézeit, hogy kutassák fel a legmagasabb fenyőt és hozzák el neki bármi áron.

Hamarosan meg is érkezett a hír, hogy a Déltengeri Hajósok Országában megtalálták a fenyőt, s ugyan egy hajónak szánták, de a király hajlandó odaadni, ha megkapja feleségül Kicsiország királyának legidősebb lányát: Verát.

Kicsiország királya sokat töprengett a kérésen, hiszen nagyon szerette lányait. Végül úgy döntött, hogy népe boldogsága mindennél többet ér, és feleségül adta Verát a Déltengeri Hajósok királyához.

 Néhány hétre rá meg is érkezett a hatalmas fenyő, százan dolgoztak egy hétig, éjjel és nappal, míg elkészült a pompás karácsonyfa.  A király elégedetten hirdette ki, hogy karácsony napján minden alattvaló eljöhet és kívánhat bármit, a fa teljesíti.

Kicsiország népe össze is gyűlt karácsony napján, s ahogy a király ígérte, bármit kívántak az szinte azonnal a fa alatt termett. Az emberek boldogan mentek haza szerzeményeikkel és nagyon hálásak voltak királyuknak a csodáért.

Kicsiország királya nagy örömmel sétált az ünnepség után kertjében míg összetalálkozott egy kopott ruhájú öregemberrel.

-  Öregapám, kérjen magának egy új, meleg kabátot gyorsan, ne fagyoskodjon itt a hidegben. Legyen magának is öröme karácsonykor!

- Ej, királyom, királyom. Vigyázz, mit cselekszel, nem mindig az a boldogság, amit annak hiszünk - mondta az öregember, aztán választ nem várva otthagyta a királyt a karácsonyfa alatt.

Következő évben, a király újra elküldte legbátrabb vitézeit, hogy keressenek, a tavalyinál is hatalmasabb fenyőt, és hozzák el bármi áron.

Hamarosan meg is érkezett a hír, hogy a Keleti Medvekucsmás király országában megtalálták a fát, s ugyan ez az erdő legszebb fenyője, az ország királya hajlandó odaadni, ha megkapja feleségük Kicsiország királyának második lányát: Nadiat.

Kicsiország királya sokat töprengett a kérésen, hiszen nagyon szerette lányait. Végül úgy döntött, hogy népe boldogsága mindennél többet ér, így hozzá adta feleségül lányát, Nadiát a Keleti Kucsmás királyhoz.

 Néhány hétre rá megérkezett a hatalmas fenyőfa, kétszázan dolgoztak egy hétig, éjjel és nappal, míg elkészült a pompás karácsonyfa. A király elégedetten hirdette ki, hogy karácsony napján minden alattvaló eljöhet és kívánhat, a fa teljesíti.

Kicsiország népe ismét összesereglett, csodálták a karácsonyfát, kívántak is tőle, de csillogó ajándékaikkal már nem távoztak olyan boldogan, mint az előző évben. A király nem vette észre alattvalóin a változást. Büszkén nézte az óriás fát, s a megrakodva távozó népét. Elégedett volt, nagyon elégedett. Ahogy a karácsonyfa körül sétált, egyszer csak egy öregemberbe botlott. 

- Kért már valamit öregapó? Egy új, meleg csizma biztosan jól jönne a télre! Legyen magának is öröme így karácsonykor.

- Ej, királyom, királyom. Vigyázz, mit cselekszel, nem mindig az a boldogság, amit annak hiszünk - mondta az öregember, aztán választ nem várva otthagyta a királyt a karácsonyfa alatt.

Következő évben a király már nyáron azon töprengett, hogyan szerezhetne egy még az eddigieknél is csodálatosabb karácsonyfát alattvalóinak, akik valamiért egyáltalán nem tűntek boldognak.

- A karácsony majd felvidítja őket. Ők lesznek a legboldogabb nép a világon - gondolta a király.

Az ősz beköszöntével tehát újra elküldte legbátrabb és vitézeit, hogy keressenek egy minden eddiginél hatalmasabb fenyőt, és hozzák el bármi áron.

Hamarosan meg is érkezett a hír, hogy az Északi Fagyos Föld Országában megtalálták a leghatalmasabb fenyőt, s bár ez az ország legöregebb fája, a király hajlandó odaadni  ha megkapja feleségül Kicsiország királyának harmadik leányát: Abigélt.

Kicsiország királya sokat töprengett a kérésen, hiszen nagyon szerette lányait. Végül úgy döntött, hogy népe boldogsága mindennél többet ér, így hozzá adta feleségül lányát, Abigélt az Északi Fagyos Föld királyához.

 Néhány hétre rá megérkezett a hatalmas fenyőfa, háromszázan dolgoztak egy hétig, éjjel és nappal, míg elkészült a pompás karácsonyfa. A király elégedetten hirdette ki, hogy karácsony napján minden alattvaló eljöhet és kívánhat, a fa teljesíti.

Kicsiország népe összesereglett a karácsonyfa körül, de egyáltalán nem voltak boldogok.

-  Majd az ajándékoktól biztosan felderülnek – gondolta a király és buzdította őket, kívánjanak. Az alattvalók kívántak is, annyi kincset kaptak, hogy alig bírták hazavinni. Mégsmondta a király.

- Már mondtam neked királyom, vigyázz, mit cselekszel, nem mindig az a boldogság, amit annak hiszünk – mondta az öreg és ott hagyta a királyt.

Következő évben a király már tavasszal azon töprengett, hogyan szerezhetne be egy minden eddiginél csodálatosabb karácsonyfát, mely boldoggá tesz egyre szomorúbb alattvalóit. A király sem volt már elégedett, egyre csak azon töprengett, vajon mit ronthatott el. Alig várta az őszt, hogy újra elküldhesse vitézeit, hogy megszerezzék a legeslegmagasabb karácsonyfát.

- Bizonyos az eddigiek nem voltak elég nagyok! - okoskodott a király.

A vitézek bejárták az egész világot az egyik végétől a másikig, s egy hónap múlva megküldték a hírt, hogy találtak egy ezer éves fenyőóriást a Nyugati Sasszárnyú Király Országában, amit ugyan akkor ültettek, mikor az országot alapították, így az a birodalom legbecsesebb fája, de a király hajlandó megválni tőle, ha Kicsiország királya odaadja neki legkisebb lányát, Amátát feleségül.

Apró Ország királya hetekig töprengett mi tévő legyen. Odaadja utolsó, legkedvesebb lányát? Azt nem lehet! De vajon mi lesz akkor szeretett népével? Ha most nem szerzi meg azt a csodafát, örökké boldogtalanok maradnak. Gondolkodott, tépelődött, végül megüzente a Nyugati Sasszárnyú Királynak, hogy köszöni szépen, de nem kéri a fát.

Karácsony napján Kicsiország királya szomorúan lépett ki palotája erkélyére, hogy szóljon összegyűltnépéhez.

- Barátaim - kezdte bánatosan. - sajnálom, hogy nem tudlak benneteket boldoggá tenni ezen a karácsonyon egy minden eddiginél nagyobb fával, de nem tudtam odaadni érte Amátát. Hibáztam, így úgy helyes, ha lemondok a királyi címről. Remélem, találtok valakit, aki jobban vezeti majd országot és újra boldogok lehettek.

Kicsiország lakói csodálkozva néztek királyukra, de szólni senki sem tudott. A király épp levenni készült a koronát a fejéről, mikor megjelent egy szikrázóan fehér ruhás öregember a tömegben, s gyors léptekkel a palota felé igyekezett.

- Csak, hogy végre észhez tértél. Már három éve mondogatom neked, hogy vigyázz, mert rossz úton jársz. Azt hitted, ha elhalmozod a népedet mindenféle tárggyal, majd boldogok leszeknek, úgy, hogy a csodás ajándékokért cserében elvetted tőlük igazi kincseiket: a hitet, a reményt és végül az örömöt. Pedig ezek nélkül egyetlen ember sem lehet igazán boldog. Hogy a szeretet megmaradt, s hogy látom, végül te is megértetted, mi az igazán fontos a világon, kapsz tőlem te és országod minden lakója egy ajándékot.

Az öregember háta mögül három szépséges leány lépett elő. A király nem hitt a szemének. Eladott lányai szaladtak felé mosolyogva.

- Visszahoztam nektek Verát, Nadiát és Abigélt vagyis a hitet, a reményt és az örömöt. Éljetek ezután boldogan.

A király sírva ölelte meg négy leányát, s a palota előtt hamarosan az emberek is felocsúdtak. Ettől a naptól kezdve elszállt a szomorúság Kicsiországból s bár nem voltak a leggazdagabbak, de ők voltak a legboldogabbak minden nép közül.

A Napraforgó csoport óvó nénije kérte, írjak a kis virágainak hozzájuk illő verset. Bár először azt hittem, ez egy szürke decemberi délutánban nehéz lesz, tévedtem. 2 vers és 1 mondóka után itt a szobámban már süt is a nap! :)

Napraforgó növesztő

Én vagyok a napocska,

ti meg a virágok,

amíg e szép kertben laktok,

én vigyázok rátok,

kis fejetek megtöltjük majd,

és jó sokat nevettek,

míg megértek s nagyra nőve,

iskolába mehettek.

Csodavirág

Olyan vagyok, mint a nap, szép kerek és sárga,

szirmaim közt széles kelyhem soha sincsen zárva,

ha megnövök tányéromból etetem a világot,

szeressétek a szép magas, napraforgó virágot!

Napraforgó mondóka

Hol a nap, hol a nap,

fent a magas égen,

keresem, keresem,

jaj, de el nem érem,

leszek hát, leszek hát,

én a nap a réten,

ki szeret, ki szeret,

ha akar, elérjen.

Kedves Mikulás,

Bár elmúltam már 30, gondoltam írok neked,

Talán a koromat még jó pontnak is veszed,

A pszichomókusom ugyan extra díjat számol,

S kifejezetten kikel majd magából,

Hogy ilyen komolyan visszaestem, már ami a fetisiszta apakomplexust illeti.

Egy fazonnal e-mailezel, aki pirosat hord, szánkón jár és évente egy napot dolgozik?

Anyukám, reménytelen eset vagy.

Hörgi majd, miközben a hippster szemüvegét a homlokára tolva ledől a bőrkanapéjára,

Elszívni egy jointot.

De ezzel most nem törődöm,

Inkább próbálok besorolni a legókocsi dugóba,

A szörnybarbik és a kínai manók által gyártott csak kis mértékben mérgező,

Szőrös zsebállatkák közé,

Talán egy 3XL-es anyukának is lehetnek vágyai.

Ugye?

Csokoládét NEM kérek. Még akkor sem, ha ifjúkori, részarvas idomítástól,

Megizmosodott éned Dávidszobra van belemintázva,

Mert, ha a számban olvad és nem a kezemben,

Utána jön a bűntudat és az azbesztkemény seggű személyi edzőm,

Lesajnáló fejrázása, mellyel tudom, hogy nem a köztünk lévő,

10 ruhaméretnyi különbséget,

Hanem az IQ-nk közötti,

50 pontnyi szakadékot akarja áthidalni,

Reménytelenül.

Szóval, kezdjük ott, hogy bizonyíték kell és nem ígéret,

Turbózd fel a férjemet kérlek, hogy tudjon hátrafele lovagolni,

Miközben mos, főz, takarít,

Byront szavalva hozza haza a havi nettó egymilliót, hogy aztán,

Erős karjába kapjon és magát nem összeszarva elrobogjon velem,

Egy wellnesshétvégére.

Mert megérdemlem.

Ahogy megérdemlek az anyaság kemény küzdelmében,

Update1-es RubintRéka ciciket, szigorúan szilikon és szénhidrátmentesen,

És egy kártyát, amivel a shoppingolás egy igazi végtelen történet.

Szeretnék még egy kisbabát,

Aki már van annyira Z generációs,

Hogyha valami baja van, nem sír, hanem posztolja a facebook-on, hogy: hasfájás, fogbújás, szaros pelenka, miegyéb.

S ha éjszaka megéhezik, nem a cicire csap le, hanem a tabletemen,

Rendel magának a DM webshopjából garantáltan biogazdálkodásból származó anyatejkiegészítő tápszert.

Szeretnék ezután úgy parkolni,

Hogy az autófényezőnk telefonszámát végre kivehessem gyorshívás listából.

Szeretnék egy olyan jobban teljesítő államot, ahol nem a marketingbudget, hanem az emberek közérzete emelkedik százmillió %-kal pozitív irányba,

Ha kéréseimet nem teljesíted, a következő levelemhez

Egészalakos, bikinis fotót mellékelek abból az időszakomból,

Amikor a kozmetikusom pályamódosításra,

Én pedig a Chubakka hasonmás versenyre készültem.

Remélem beijedtél.

Várom a csodát, s ne feledd,

Ha megérkeztél a Turbocirkós kéményen keresztül (vigyázat, XS-es lyuk),

A konyhapulton találsz egy kis rénszarvaskolbászos répatortát!

Csók,

Anya

Fenn a zöld fán, fenn a zöld fán csillagok, csillagok,

nézd a fényben, nézd a fényben hogy ragyog, hogy ragyog

A fa alatt, a fa alatt mi lehet, mi lehet?

Ajándékot hozott nekem ki szeret, ki szeret.

Biztos te is ismersz olyan anyukákat, akik mindig mindent jól csinálnak, mindenre van idejük és imádják a karácsonyi előkészületeket. Vagy te is ilyen vagy? Akkor ez a te adventi kalendáriumod!

1. Úgy vártam a december 1-t. Végre belekezdhetek a Hatékony Karácsonyi Készülődés című tervem megvalósításába. Megjutalmazom magam egy kalóriaszegény müzliszelettel.

2. Ma a Mikulás verseket és énekeket gyakoroljuk a gyerekekkel, hogy jövő héten minden remekül sikerüljön az ovis ünnepségen. Imádom ezt az időszakot!

3. Advent első vasárnapja. Kis ünnepi ebéd (3 fogás), kizárólag természetes anyagokból készült ajtódísz kitéve, legújabb trend szerinti DIY adventi koszorú az asztalon. Habos kakaó reggelire a gyerekeknek.

4. Oh, az első csodás decemberi hétfő! Ma beszerzem a szüleim ajándékait és megrendelem a gyerekekéit az internetről, hogy még időben megérkezzen.

5. Megsütöm a bio zabkekszet és a chiamagos rizstejes banánkenyeret a holnapi Mikulás ünnepségre.

6. Hajnalban minden kiscsizma megtelik, mindenki azt a márkájú és mennyiségű csoki kapja, amire vágyott és, ami nem fog ártani a fogai állapotának. Férj ajándékáról sem felejtkezünk meg – egy üveg díszcsomagolt 12 éves whiskey mindig jól esik, igaz drágám?

7. Sütök egy kis organikus gyümölcskenyeret a holnapi ovis barkács délutánhoz, lehet, egy kis házi forró csokit is összedobok, majd termoszban viszem.

8. Barkácsdélután az oviban, ahol saját kezűleg készítjük el a többi anyukával az ajándékot a kicsiknek. Nem értem, a többiek miért nem lelkesednek, ez olyan csodás, hogy így együtt lehetünk!

9. Kóruspróba a templomi adventi ünnepséghez, este mézeskalácssütés és díszítés a családdal.

10. Advent második vasárnapja. Kis ünnepi ebéd szüleimmel, drága anyósomékkal kiegészülve. Este társasozunk a családdal, közben adventi énekeket dúdolunk. Pompás ez a nap!

11. Gyönyörűen süt a nap ezen a csodás hétfő reggelen, ideje ablakot tisztítani és függönyt mosni.

12. Ma beszerzem az anyósomnak a kedvenc boltjában a kedvenc parfümjét ajándékba. Apósom a kedvenc szivarját kapja.

13. Beszerzem az óvó néniknek a karácsonyi hála ajándékokat és megtervezem a karácsonyi menüt.

14. Gluténmentes csokis brownit sütök a holnapi ovis karácsonyra és becsomagolom az óvó nénik ajándékait, kivasalom az ünneplő ruhákat, amit már novemberben beszereztem a fiamnak.

15. Ovis karácsonyi ünnepség, hát nem ez a legmesésebb dolog, amit egy anya kaphat?

16. Vidám összejövetel házi finomságokkal a közeli barátokkal. Karácsonykor mindenki elutazik, de legyen azért egy kis együtt ünneplés, nem?

17. Advent harmadik vasárnapja, karácsonyi koncert a templomi kórussal, ismét mindenki csodás!

18. Elmegyek a csomagautomatába a gyerekek ajándékáért, ami kis utánajárás után végül megérkezett a webshopból. Köszönőlevelet írok a webshop ügyfélszolgálatának, hogy együtt működtek az eltűnt csomag megtalálásában.

19. Beszerzem Férjem ajándékát és a karácsony esti visszafogott, de szexi szettemet is az ünnepléshez. Becsomagolom mindenki ajándékát.

20. Nagytakaírtás 1. – fürdők, konyha, kárpitok. Délután kozmetikushoz és körmöshöz megyek.

21. Nagytakaírás 2. – porszívózás, bútor polírozás. Megkeresem a karácsonyfatalpat. Kipróbálom az izzósort és pótolom ami kiégett. Díszek rendben. Karácsonyi abroszok kimosva. Karácsonyi szalvéták, szalvétagyűrűk beszerezve.

22. Beszerzem és eldugom a karácsonyfát, megveszem a karácsonyi vacsora hozzávalóit. Meglátogatom a fodrászomat.

23. Megsütöm a karácsonyi süteményeket, előkészítem a másnapi vacsora hozzávalóit.

24. Feldíszítem a fát, megfőzöm a vacsorát, beteszem az előre becsomagolt ajándékokat a fa alá és ragyogok. Csodás karácsony este.

Ha nem ismertél magadra se csüggedj, olvasd el a másik kalendáriumot, amit nem annyira minta anyáknak írtam.

Azt tudjuk, hogy mi van a gyerekek adventi naptárában. De mi lenne, ha belenéznénk egy rossz anya adventi kalendáriumába is.

1. December 1? Pompás! Még rengeteg időm van karácsonyig, igyunk egy kávét!

2. Végre szombat! Ma nem főzök, mert teljesen kivagyok az évvégi hajtástól. Ki kér pizzát?

3. Mi van? Már kell az adventi koszorú? Jó lesz a tavalyi, teszek rá teamécsest. Vaniliaillatú, ugye milyen menő?

4. Mindjárt jön a Mikulás, holnap kell venni a srácoknak csomagot! (magamnak nem veszek csokit, mert kell egy kicsit diétázni a beigli előtt)

5. B@sszus, már nem lehet sehol csokimikulást kapni??? Ezt ki találta ki?!

6. Még jó, hogy a kindertojásnak mindig örülnek! Boldog Mikulást nekem is, igyunk egy pohár bort. Férj, te nem vagy gyerek, nem vettem neked semmit. Jó, kaphatsz te is bort!

7. Kicsit túlórázom, hogy a karácsonyi előkészületekkor már ne kelljen. Ugye milyen előrelátó vagyok?

8. Ki a franc találta ki azt, hogy gyerekszékeken ülve, varrogassunk valami hóembert péntek este, de komolyan?! Életemben nem tudtam egy gombot sem felvarrni! Ovis barkácsdélután, anyám! Az a nő meg mit eminenskedik? Ja SZMK-s. Pfö. Mondjuk a sütije finom volt.

9. Végre szombat, szusszanjunk egy kicsit. Van még abból a szaloncukorból, amit a Mikulás hozott srácok?

10. El kéne menni ajándékot venni , de ilyenkor olyan sokan vannak a plázában, utálom a tömeget. Nézzünk meg valami családi filmet és együnk pop-cornt, az nem hízlal. Majd holnap körbenézek a neten ajándékügyben.

11. Fel kéne hívni egy takarítós céget a nagytakarítás miatt. Majd holnap keresek valakit. Most határidő van és nagyon kell melózni. Este egy pohár bort valaki?

12. Anyám felhívott, hogy nálunk karácsonyozna a nagynéném, meg a másodunokatestvére a kutyával is. Tőlem jöhetnek, ha hoznak valami házisütit, meg mondjuk bort.

13. Basszus, holnap van az ovis karácsonyi ünnepség. Honnan a francból szerzek fehér inget, fekete nadrágot a srácoknak? És még valami süteményt is össze kell ütnöm a céges buli előtt! Viszek pilóta kekszet! A pilóta kekszet mindenki szereti. Vagy dobozos linzert? Az még jobb. Az majdnem olyan, mintha én sütöttem volna, pláne, ha átcsomagolom. Zseni vagyok!

14. Basszus, másnaposan hajnalban kelni, mert a srácok be vannak sózva, hogy le ne késsük az Ovis karácsonyi ünnepséget! Szétesik a fejem! Duplasmink! Ha iszom egy gyógysört a hányinger ellen megérzik vajon? Te vagy a legcsodásabb harmadik segédpásztor kisfiam!

15. El kéne menni ajándékokat venni. Meg felhívni a takarítós céget, akit a Viku ajánlott. Ők talán ráérnek még karácsony előtt. Bírom ezeket! Ki a francnak jut eszébe időpontot foglalni októberben, hahaha!

16. Úgy ennék egy kis beiglit. Leugrom a pékségbe ott árulnak. Jól van tudom, hogy még nincs karácsony, de a várakozásba belefér egy kis tesztevés, nem? És egy kis bor. Csak egy pohárral.

17. Mi az, hogy amit ma megrendelek már nem ér ide karácsonyig???? Még van egy hét? Mit csinálnak ezek?

18. Egyik takarító cég sem vállal már karácsony előtt! Koszban fogunk karácsonyozni. Na jó, majd kiporszívózok. Az ablakok meg úgysem látszanak sötétben. És a tendert sem adtuk még le a melóhelyen. 20-ig biztos nem kapok szabit. Még jó, hogy a fizu megjött. Ennyi stresszre megérdemlek egy kis bort. Jé, mi ez, karácsonyi gumicukor? Fincsi!

19. Vettem egy ajándékot! Igaz magamnak, de nem lehetett ott hagyni, le volt értékelve és olyan szép lesz a lábamon az a szandi júliusban a tengerparton.

20. Ma éjfélig bent voltam a munkahelyemen, én felmondok. Na jó nem, mert akkor ugrik a prémium, akkor meg minek güriztem egész évben és egyébként is, kisgyerekes anya vagyok, de akkor is. Kell egy pohár bor!

21. Ma végre leadtuk az anyagot. A hiánypótlást majd két ünnep között megcsinálom. Irány ajándékot vadászni!

22. Porszívóztam, letöröltem a port és nézegettem egy csomó karácsonyi receptet a neten. A gyerekekkel, mivel a takarítást nagyon unták, délután vettünk egy doboz gyömbéres kekszet a kisboltban és az egészet megettük. Lehet nem fogok beleférni a kis feketébe, amit fel akartam venni szenteste.

23. Basszus kéne egy fa! És hol a karácsonyfatalp? És Férj ajándéka? Úr Isten, bent hagytam az irodában! És nem lehet bemenni az ünnepek alatt… Nembaj, kap egy meglepikártyát, amire ráírom, mit kap majd, ha jó lesz. Ez jó, ha jó lesz! Vajon én mit kapok? Izgi! Igyunk is egy pohár bort! Ja nem, ma este akartam beugrani a tecsóba éjszakai nagybevásárlásra. Akkor kevesen vannak, nem zavar senki. Hihetetlenül laza és kreatív vagyok.

24. Rohadtul fáradt vagyok. Éjszaka nem lehet húst venni a tecsóban, így reggel vissza kellett mennem és egy órát áltam sorba csak a húspultnál. Ez az előrecsomagolt beigli elég bénán néz ki és sok benne az E betű, de egyszer ki lehet bírni. Halászlékocka? Na azt nem vettem. Szuper, vissza nem megyek. Férj, díszítsd fel a fát, mert mindjárt megőrülök! Iszom egy pohár bort, vagy inkább kettőt. Kéne egy tiszta abrosz. És jesszus, a nagynéninek nem vettem semmit. Na majd megkap egy könyvet a polcról azt szokták szeretni. Csak ezen az estén legyek túl! Utálom a karácsonyt!

Ilyen anyák nincsenek is? Te ennél sokkal összeszedetebb vagy? Lehet, rád a másik kalendárium vonatkozik, amit minta anyákról írtam. Olvasd el azt is!

Mivel már minden csomag készen volt, a Mikulás és a manók elkezdtek bepakolni a szánkóba. Telt, telt a csomagtartó, meg-meg nyikordult a szánkó.

- Nem egy mai darab – mosolygott magában a Mikulás, amikor a nyikorgást hallotta és hozta a következő csomagot. Amikor az utolsó adag is felkerült, zutty, oldalra fordult a szánkó.

A Mikulás és a manók rémülten fogták körül a felborult szánt. Nem kellett sokáig keresni a bajt: a talpat tartó egyik csavar eltörött.

A manók ijedten néztek a Mikulásra, szerencsére ő cseppet sem volt megrémülve:

- Átmegyek a szervizbe és megkérem a szerelőt, jöjjön és hozza rendbe. Csak egy csavar, néhány perc alatt kész is lesz! – mondta a Mikulás és azonnal útnak indult.

Ahogy a szervizhez ért meglepődve látta, hogy az ajtaja zárva, teljesen sötétek az ablakok. Ez állt a bezárt ajtón:

Nyitva:  Munakanapokon: 7.00 – 16.00 óráig

A Mikulás órája 16.17 percet mutatott. Gyorsan körbe nézett és meglátta, hogy a szerviz melletti ház ablakaiban világítanak a lámpák. Odament és becsengetett.

- Jó napot, a szerelő urat keresem.

- Én vagyok – mondta a szerelő rosszkedvűen – de mára bezártam. Jöjjön vissza holnap.

- Ne haragudjon, hogy így zárás után zavarom, de egy fontos ügyről lenne szó.

- Mindenki ezt mondja, jöjjön vissza holnap 7.00-kor, addig csak várhat.

- Sajnos nem. Tudja, én a Mikulás vagyok és ma kéne kivinnem az ajándékokat. Eltörött egy csavar a szánomban, így nem tudok elindulni, segítsen kérem!

A szerelő megnézte a csavar letört fejét, amit a Mikulás előrelátóan magával hozott.

- Ilyenem nincsen most. De, ha szerez, elmegyek és kicserélem. Ennyit tudok segíteni.

A Mikulás gyorsan megkereste a legközelebbi barkácsboltot. Az üzletben meglepően sokan voltak, így jó ideig kellett várnia, hogy sorra kerüljön.

- Jó estét kívánok! Ilyet keresek - tette le a pultra a törött csavart az eladó elé.

Az ember ránézett a csavarra, aztán a Mikulásra és csak ennyit mondott:

- Nincs.

- Egy se? – kérdezte csalódottan a Mikulás.

- Utánrendeltük. Már egy hete ide kellett volna érnie a gyárból – mondta az eladó barátságtalanul – jöjjön vissza holnap.

- De nekem ma kellene – mondta a Mikulás.

- A vevőknek minden ma kell – morogta az eladó.

- Megértem, hogy fáradt – kezdett bele barátságosan a Mikulás – és higyje el, szívesen várnék holnapig,  de muszáj szereznem egy ilyen csavart, mivel csak azzal tudja a szerelő megjavítani a szánom, amivel elvihetem az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!

Az eladó kis türelmet kért és hátrament az irodába. Néhány perc múlva egy papírral a kezében jött vissza:

- Kiderítettem: a csomag már a postán van. Én nem mehetek érte, de ezzel a papírral odaadják. Ha elhozza, soron kívül kiadom. Ennyit tudok segíteni.

A Mikulás ahogy csak bírt rohant a postára. A csomagablaknál az ügyintéző megnézte a papírt és a fejét csóválta:

- Nem adhatom ki, sajnálom.

- De miért nem? – kérdezte kétségbeesetten a Mikulás.

- Mert ez így nem egészen szabályos – mondta az ügyintéző.

- De nekem szükségem van arra a csomagra – nézett a Mikulás kérlelő szemekkel át az üvegablakon.

-  Nem lehet. A főnököm biztosan leszidna érte, ez karácsony előtt nem hiányzik – mondta az ügyintéző határozottan.

- Hol a főnöke? – kérdezte a Mikulás új erőre kapva.

- Már hazament. Jöjjön vissza holnap.

- Örömmel megtenném, de nem lehet. Ha nem szerzem meg ma a csomagot, a barkácsboltos nem tud nekem csavart adni, amivel a szerelő meg tudná javítani a szánom talpát. És, ha nincs szánom, nem tudom elvinni az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!

Az ügyintéző egy pillanatig gondolkodott, majd egy kis cetlire felírta a főnöke címét.

- Meg ne mondja, hogy én küldtem. Aztán, ha aláírja a papírját, siessen vissza. A posta 18.00 órakor bezár, utána nem tudunk segíteni.

A Mikulás hatalmas léptekkel sietett a postavezető házához. Legalább háromszor csengetett mire kijött valaki:

- Jó estét! Elnézést, hogy zavarom, de csak akkor adnak ki nekem egy fontos csomagot, ha aláírja ezt a papírt – hadarta a Mikulás.

A posta vezetője rosszkedvűen forgatta a papírt.

- Ezt így nem jó. Holnap kiküldjük újra a csomagot a kézbesítővel, de így nem lehet átvenni.

- Sajnálom, a holnap késő – kezdte magyarázni a Mikulás kedvesen - ha aláírná ezt a papírt, az ügyintéző kiadná a csomagot, a boltos eladhatná nekem a csavart, amivel a szerelő megszerelhetné a szánom és én el tudnám vinni az ajándékot a gyerekeknek.  Kérem, segítsen!

A postavezető csak a fejét rázta. Neki már lejárt a munkaideje, épp a vacsora mellől állították fel, esze ágában nem volt segíteni. Épp rá akarta csukni az ajtót a Mikulásra, amikor megjelent mellette a kisfia.

- Apa, apa, ez itt a Mikulás! – lelkendezett a kisfiú – hoztál nekem ajándékot Mikulás bácsi?

- Még nem, de, ha apukád ezt a papírt aláírja, akkor nemsokára visszajövök a szánommal és hozom a csomagodat!

- Hallod apu? Segítesz a Mikulásnak, ugye?

Nem volt mit tenni. A posta vezetője gyorsan aláírta a papírt, amivel a Mikulás még pont beért zárás előtt a postára. Ott megkapta a csomagot, amivel visszarohant a barkácsboltba. Az eladó leblokkolta a csavart, amivel a Mikulás szinte repült vissza a szerelőhöz, aki kapta a kabátját és néhány perc alatt visszaszerelte a szánkó talpát a helyére.

A Mikulás végre elindulhatott a körútjára. Elsőként a postavezető kisfiához ment, hiszen nélküle, egy gyerekhez sem juthatott volna ajándék ezen az éjszakán.