Gyere, szedjünk gesztenyét,

elgurultak szerte-szét,

nézd hogy csillog, ugye szép?

Gyere, szedjünk gesztenyét!

Gyüjtsünk sok makk kupakot,

apró, barna kalapot,

mit makk-kobak elhullatott.

Gyűjtsünk sok makk kupakot.

Kosárba  mind a mogyoró,

sütünk belőle ropogó

édes kekszeket, ugye jó?

Kosárba mind a mogyoró!

Karácsony-dísznek sok toboz,

megtelik velük most egy doboz,

télen meglepetést okoz:

Angyalka lett a sok toboz!

Gesztenye vad, gesztenye vad,

jaj, de kis szúrós bestia vagy,

barna szemed, barna szemed,

tüskeburokban rejtegeted,

eljön az ősz majd,

rozsdál a lomb,

gesztenye vadtól,

pettyes a domb.

Gesztenye Eszter,

tüskekabátban,

dalolva ring fenn a fa tetején,

lent az avarban,

epedve várja,

Gesztenye Barna a vőlegény.

Gyere le kedves,

kész van az otthon,

puha levélből vetve az ágy,

repül már Eszter,

őszi szél fátyla,

gömbölyű testén szárnya a vágy.

kép forrása:szilveszter-e.blogspot.com

Nagyi szerint az orromba,

cicakaka került,

talán egy kis ciromoscica,

a fejembe belült?

De Nagyi, ily' két kis lyukon,

nem fér be a macska,

se a feje, se a farka,

se a kicsi mancsa!

Töprengtem én ezen sokat,

s végre megtaláltam,

a megoldás egyszerű,

az interneten láttam,

A fejemben lévő parány,

olyan mint egy cicus,

szőrös, csak épp nem doromból,

a pici bacillus.

Itt van az ősz, itt van újra,

a gyerek csak fújja, fújja,

az orrát.

Az ovis nagy baci-boltban,

a baci ott nagyon jól van,

költözget.

Orrodban nő, nő a takony,

oly' magas már mint a Bakony,

nem múlik.

Ha nyári nap, újra kigyúl,

a sok baci mind majd kinyúl,

reméljük!

A pasik negyvesen vannak a csúcson, jól áll nekik a ránc, az őszülő halánték, s mint legutóbb egy FB poszt kommentjeiből megtudtam, az apa-pocak is sokak számára szexi. Most vegyünk minket: őszülés 40 évesen? Kizárt! Irány a fodrász! Ráncok? Már 25 éves kor után kenjük a pofikánkra ami csak a fürdő polcán elfér. Pocak? Neked nem lapos a hasad két gyerek után (nekem NEM!)? Én kérek elnézést!

Szóval az van, hogy mostanában mindig ilyen sztorikba futok bele: hogy a pasi még jól tartja magát, megvan a ház, kocsi, nyaraló, megy a szekér a cégnél, s hát apa belekóstolt egy kis huszonéves gyakornok combijába. Mert úgy kínálta magát a lehetőség. Aztán ő meg már kicsit ráunt anyára, aki olyan káposzta szagú, meg már nem elég feszes és mindig arról panaszkodik, hogy a kölkök nem ették meg a főzeléket. Bezzeg ez a kis gyakornok csillogó szemekkel néz fel rá a székéből. A szoknyja is olyan kis csinosan feszült a popóján, s hát a haja illata, na az nem semmi. Attól egy püspök is beadná a reverendát a zaciba. Nemhogy egy menedzser a multiban, akit úgyis annyi stressz ér. Kell egy kis kikapcsolódás.

És ez talán még a jobbik eset, amikor csak kóstol, de nem frissíti le a kifacsart, 20 éve csendben, pontosan és megbízhatóan működő háztartási robot, akarom mondani anyát egy hamvas bőrű friss diplomásra, vagy egy vérmes harmincas szinglire.

Akár kóstol, akár frissít, anya benne van a slamasztikában. Nyakig. És mostanában egyre inkább ez a dolgok menete. Ami engem piszkosul bosszant. Merthogy a nők güriznek otthon, a munkahelyen, nevelik a gyereket, ápolják a szülőket, támogatják a férjet, aztán egy napon azon kapják magukat, hogy a sok-sok évi önfeláldozásnak az az eredménye, hogy a hajdan vonzó, humoros, örökké mosolygó, formás idomú nőből, valami megszürkült, eltompolt, divatjamúlt automata lett. Mert mindig, mikor magára kellett volna 5 perc, ő döntött és inkább kihúzott még egy pontot a teendők véget nem érő listájáról. Mert majd később ráér még: hajat mosni, inni egy kávét, futni 20 percet, elmenni kozmetikushoz, enni valamit, aludni egy fél órát és még sorolhatnám.

A nők nagy része, valamilyen titkos, soha ki nem mondott elvárás mentén módszeresen háttérbe szorítja magát. Ez szép, s nőként nagyra értékelem. De az a baj, hogy a férfiak nagy része - bele értve az általam ismert összes kedves és jóravaló férfit, akit csak ismerek - nem értékeli ezt az önsanyargató, mindenről lemondó életet. Higyjétek el, hosszú távon, ha választhatnak egy karcsúbb, fittebb, frissebb, szexibb nő és mindig csillogóra súrolt konyhakő között, az előbbit választják. S ha otthon nem találnak ilyet, hát lesz, aki megadja a kínálatot a keresletre. Ébresztő! Tényleg ezt akarjuk? Frászt! Változtatni ki tud? Csak mi! Most azonnal. Mert nem tudhatod, mi jár annak a kedves, jóképű, kissé apapocakos fickónak a fejében épp most, amikor olyan édesen horkol melletted az ágyban. Ne húz lapot 19-re. Adj magadnak időt, s esélyt arra, hogy ez a dolog, amit boldog házasságnak neveznek valóban örökkön örökké tartson.

Fiús anyuka vagyok. Mostmár ráadásul egy ovis fiú anyukája is. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez az óvoda dolog nekem egy teljes, nagy talány volt. Hogy hogy is lesz. Nem tudtam elképzelni, hogy ZSolti nem fog itt rohangászni körülöttem, nem kell minden délelőtt új programot kieszelnem, meg mindenféle gasztrovarázslatokkal rávennem az ebédre. Nem tudtam, milyen, ha nincs itt.

Mostmár tudom. A legjobb kifejezés az, hogy különös. Olyan, mint amikor először mentem haza nem haza. :) Az új lakásunkba, amit a férjemmel közösen vettünk s vagy egy évig újítottunk fel. Fura volt az is. Meg ez is. Jó is meg rossz is.

• Rossz, hogy nincs, akivel beszélgethetek - már úgy, hogy válaszol is - de jó, hogy nem kell percenként három, gyakran a mozdonyok motorikus működését firtató kérdésre válaszolnom.
• Rossz, hogy nincs itt a biztonságos, meleg, családi fészekben, ahol mindig tudom, mit csinál - de jó, hogy látom, kezdi élvezni a világ többi részét is, barátokat, új éleményeket szerez.
• Rossz, hogy sír, amikor bemegy a csoportba, meg amikor kijön - de jó, amikor önfeledten, fütyörészve jön haza, vagy amikor a benti élményeiről mesél.
• Rossz, hogy két órával korábban kell kellni - de jó, hogy így sokkal több mindenre van időm, rá is, mikor itt van.
• Rossz, hogy délelőtt csak 1 gyerekem van - Ákos baba - de jó, hogy végre vele is tudok kettesben játszani, beszélgetni, létezni.
• Rossz, hogy egyszer az óvó néni majd jobb fej lesz, mint én - de jó, hogy más is szereti és mást is szeret majd Zsolti rajtam kívül.

Ami egyértelműen jó, hogy amúgy zárkózott fiacskám nem csak ügyesebb önérvényesítő lett, de egyre inkább hangot ad neki, hogy kedvel. Tudom, ez hülyén hangzik, de vannak nem bújós gyerekek, s hát nekem ilyenek jutottak. Biztos én vagyok a ludas ebben, hiszen inkább talpraesettnek neveltem őket, de most jól esik a nyakam köré font kar és az örömkacaj, amivel fogad péntek délután a csoportszoba ajtajában. 

Az én jelem az alma,

szép piros, nem tarka.

Az én jelem az autó,

villámsebesen haladó.

Az én jelem a bögre,

nem akasztható szögre.

Az én jelem a cipő,

nagyon jó messzire vivő.

Az én jelem a csengő,

vidám dallamot zengő.

Az én jelem a cseresznye,

májusban érik nevetve.

Az én jelem a csiga,

ha elcsúszik nem hiba.

Az én jelem a csillag,

karácsony, fahéj illat.

Az én jelem az eper,

irigy rá a szeder.

Az én jelem az esernyő,

a nyele kunkori, tekergő.

Az én jelem a lombos fa,

a kertész bácsi gondozza.

Az én jelem a levél,

nő, árnyékban legyél.

Az én jelem a felhő,

esőt ad, mikor felnő.

Az én jelem a fenyő,

karácsonykor igen menő.

Az én jelem a füzet,

légyszi, ne gyújts vele tüzet.

Az én jelem a gomb,

ha piros, finoman nyomd.

Az én jelem a gomba,

bár pettyes azért nem ronda.

Az én jelem a gyűrű,

a hajam meg igen szép sűrű.

Az én jelem a hajó,

a Balcsi vizébe való.

Az én jelem a halacska,

otthona kéklő tavacska.

Az én jelem a ház,

bújj bele, nehogy megázz.

Az én jelem a hold,

sötétben lámpásom volt.

Az én jelem a kifli,

reggel a pékbácsi visz ki.

Az én jelem a körte,

táncolj csak vidáman körbe.

Az én jelem a kulcs,

a lakat közepébe nyújts.

Az én jelem a labda,

felrepülök néha a napba.

Az én jelem a létra,

nem mászik fel rajtam a béka.

Az én jelem a lufi,

gömbölyű, mondhatni pufi.

Az én jelem a mackó,

kinek kedvence a vackor.

Az én jelem a mozdony,

valaki szenet kell hozzon.

Az én jelem a nap,

hogyha süt, megnő a bab.

Az én jelem az óra,

az idő telik, tudj róla.

Az én jelem a perec,

ha ennél a pékhez mehetsz.

Az én jelem a pillangó,

virágos mezőben illangó.

Az én jelem a sál,

télen a sapkával jár.

Az én jelem a süni,

kedvencem tudod: a süti.

Az én jelem a szilva,

lekváros üvegre írva.

Az én jelem a szivárvány,

mosolyog a világ rám.

Az én jelem a szív,

gyere csak, ölelni hív.

Az én jelem a szőlő,

apró szemeket őrző.

Az én jelem a tulipán,

mókás kis állat a gulipán.

Az én jelem a virág,

csodál az egész világ.

Az én jelem a zászló,

ez a jel mindig a zárszó.

kép forrása: padparadsa.blogspot.com

Anya szoknyája sátor,

előbújik, aki bátor,

egy, kettő, három,

ki lesz a párom?

Játsszunk!

Az óvó néni ruhája mindig hófehér,

holdfényből szőtt tündérszárnya így épp belefér,

mosolya a varázs,

ha hiányzik a mamád,

vígasztal.