Avarfalvi Mesék

Kortárs mesék, versek, mondókák

A bicikliző pingvin

2017. augusztus 01. 16:26 - Várfalvy Emőke

Pinyu vidáman ébredt.

- Még csak hat harminc van – állapította meg – hétig muszáj hagynom Zsocát aludni.

Zsocáéknál szigorú rend volt arra, hogy a kicsik addig aludjanak, amíg jól esik. Mindenki igyekezett is ezt a rendet betartani, Pinyu sem lehetett kivétel. még akkor sem, ha rettentő jó kedve volt és legszívesebben azonnal kiugrott volna az ágyból, ahogy kinyílt a szeme.

Zsoca megérezhette Pinyu fészkelődését, mert hamarosan felébredt.

- Jó reggelt – simogatta meg a pingvin szürke fejét – de jó a kedved!

- Az bizony! Mert ma biciklizni fogok! – jelentette ki a Pinyu és fülig ért volna a csőre ha lett volna füle.

- Biciklizni? – csodálkozott el Zsoca. Még sosem látott bicikliző pingvint. Se gólyát, se elefántot, se békát. Egy bicikliző majomra mintha emlékezett volna, de lehet, az is csak rajzfilm volt. A rajzfilmekben meg… Szóval az nem számít.

- Pinyu – ült fel az ágyban Zsoca és ölébe ültette a pingvint, hogy jól lássák egymást. Anya is mindig ezt csinálta, ha valami olyat akart mondani, amit Zsocának feltétlenül hallania kellett – mondanom kell neked valamit.

- A bicikliről?

- Arról.

- Jó! – csillant fel Pinyu két gombszerű szeme. Zsocának többnyire remek ötletei voltak.

- Pinyu, az a helyzet – itt a kisfiú egy pillanatra elbizonytalanodott – hogy a pingvinek nem bicikliznek.

- A plüssök sem? – kérdezte Pinyu, de egy pillanatra sem tűnt csalódottnak.

- Azok legkevésbé – válaszolta Zsoca.

- Annál jobb! Legalább belekerülök a Rekordok Könyvébe. Az első bicikliző plüsspingvin. Híresek leszünk, örülsz Zsoca?

- Hát… - vakarta meg szőke fejét a kisfiú.

- Azt hittem egy kicsit jobban örülsz majd neki, hogy benne lesz a TV-ben a barátod!

- Én örülök Pinyu, csak nem értem, miért akarsz egyáltalán biciklizni?

- Mert a fejembe vettem.

- Ja, így már minden érthető. De nem vennél a fejedbe valami egyszerűbb dolgot. Mondjuk, amit már próbáltál és ment is. Például fél napos padlónfekvés. Vagy olyan bújócska, amiben anya és apa fél óráig nem találnak meg. Vagy esetleg úszhatnál a kinti medencében. Az igazi pingvinek egészen jól úsznak.

- Uncsi, uncsi és uncsi!!! Én biciklizni akarok! Ezt vettem a fejembe és ezt is fogom csinálni! És híres leszek.! Meg te is az leszel. Kezdjünk is bele!

- Jó, de hogyan?

- Vegyél elő papírt és ceruzát?

Zsoca először gondolt rá, hogy megkérdezi, vajon hogy fognak papírral és ceruzával biciklizni, de aztán úgy döntött, nem ellenkezik, hanem belevág. Kimászott az ágyból és Pinyuval együtt leült a ceruza lábú zöld rajzasztalához, tiszta papírt vett elő és várt.

- Most pedig rajzolj nekem egy biciklit – vezényelt a plüsspingvin.

- Milyet szeretnél?

- Kéket!

- És hány kereke legyen?

- Hogyhogy hány? Hát kettő! – válaszolta felháborodottan Pinyu.

- Rajzolok rá pótkereket is, hogy fel ne borulj! – szorgoskodott Zsoca, de Pinyu mérgesen leintette.

- Ugyan már, mit gondolsz? Hogy majd kitámasztó kerékkel fogok a címlapon virítani?

- Csak gondoltam, úgy könnyebb megtanulni – védekezett Zsoca.

- Én már tudok biciklizni – jelentette ki Pinyu ellentmondást nem tűrő hangon.

A kisfiú csendben dolgozott tovább ölében a pingvinnek, aki éles szemmel követett minden ceruzavonalat. Amikor elkészült a bringa képe Zsoca elégedetten kijelentette:

. Kész!

- Most hagyj magamra, felkészülök a biciklizésre – kérte ellentmondást nem tűró hangon Pinyu.

Zsoca épp meg akarta kérdezni, hogy pontosan ez mit is jelent, amikor meghallotta anya hangját:

- Gyere kicsim reggelizni!

A kisfiú a reggeli alatt meg is felejtkezett Pinyu felkészüléséről és csak a délutáni alvásnál találkoztak újra. A pingvin még vidámabb volt, mint reggel.

- Felkészültem – jelentette ki és már hunyta is be a szemét, hogy a biciklizés előtt jól kialudja magát.

Mire Pinyu és Zsoca felébredt apa is hazaért.

- Nézd Zsoca, mit hoztam neked! – nyitotta ki az autója csomagtartóját.

A kisfiú kíváncsian futott le a lépcsőn, és alig hitt a szemének.

Egy kék, kétkerekű biciklit kapott. Pont olyat, amilyet reggel Pinyunak rajzolt.

- Ezzel fogok biciklizni! – jelentette ki a pingvin – te leszel a pilóta, én pedig az irányító.

- De Pinyu, a pilóták repülőt vezetnek – nevetett Zsoca.

- Ne ellenkezz folyton! Inkább tegyél a kapucnidba, hogy jól lássak és induljunk!

biciklispingvin.jpg

 

Szólj hozzá!

Mese az Esthajnalcsillagról

2017. július 27. 16:01 - Várfalvy Emőke

 

A magányos bolygó már jó ideje érezte, hogy valaki figyeli. Tulajdonképpen nem volt benne biztos, hogy amit érez figyelem, hiszen mint írtam magányos volt. Oly annyira, hogy a Napon kívül nem beszélt és találkozott senkivel.

A Nap meg, mint igazi csillag, folyton el volt foglalva. Leginkább önmagával. A bolygó egyszer gondolt is rá, hogy megmondja, nem a Nap körül forog a világ, de sosem jött el a megfelelő alkalom. Meg hát aggódott is, mi lesz, ha egyetlen ismerősét megbántja.

Így csak hallgatott és tűrte a Nap gyakori önimádó kitöréseit:

- A tündöklő ragyogás nem ingyen van ám! Ha tudnád, mi munka van ebben! – magyarázta gyakran, de közben oda sem figyelt, hogy a Bolygó válaszol-e. Csak az érdekelte vajon felfedezik-e ragyogó tehetségét végre.

Így hát a bolygó magányos volt, teltek az évek és évszázadok, míg egyszer csak érzett valamit. Valami különöset. Sokáig töprengett rajta, megnézze-e mi az. Lehet, egy elhúzódó meteorzápor vagy talán a Nap űz vele idétlen tréfát?

- Esetleg éghajlatváltozás – ijedt meg igazán a gondolattól , mert még emlékezett rá, milyen rossz volt, amikor felszínéről az utolsó óceán is elpárolgott.

Azóta valahogy olyan szürkének és szomorúnak érezte magát. El is morzsolt egy kénsavas könnycseppet és már épp beletörődött volna, hogy ez is így marad, amikor meghallott egy ismeretlen hangot.

Sóhajtás volt.

- De gyönyörű vagy!

- Tessék? – pördült azonnal a bolygó a hang irányába.

- Gyönyörű vagy! – válaszolta egy apró alak és hosszú, csőszerű szemét még tágabbra nyitotta.

- Hogy én? – csodálkozott a bolygó.

- Ki más? – mosolyodott el az alak és tekergetni kezdte a hosszú, csőszerű szemén lévő gyűrűket – Gyönyörű vagy, nem véletlenül lett a neved Vénusz.

- Nem is tudtam, hogy van nevem – pirult el a bolygó.

- Mi neveztünk el így. A szépség római istennőjéről – válaszolt az alak és megigazította fején vastag, bundás sapkáját.

- Ki az a mi? – érdeklődött a bolygó.

- Mi, az emberek – felelt szűkszavúan az alak és belefújt elgémberedett tenyerébe.

- Emberek – ismételte meg a Bolygó áhítattal.

- Már évszázadok óta figyelünk és csodálunk téged aki, a legfényesebb csillagként ragyogsz az égbolton.

- Óóó – kezdett bele a bolygó csalódottan – én nem vagyok csillag. Csak egy bolygó.

- De a mi egünkön csillagként ragyogsz – válaszolt az apró alak.

A bolygó ismét elpirult és valami furcsa melegséget kezdett érezni a belsejében. Ahogy azon tűnődött, hogy vajon mi lehet az, észre sem vette, hogy az apró alak eltűnt. Helyén csak egy fényes, kék golyót lát zöld foltokkal.

- Milyen gyönyörű! – gondolta magában és ettől fogva szemmel tartotta a kék golyót és rajta az embereket, akik nemcsak higy figyeltek rá, szerették is.

A hosszú, csőszemű alak: a Csillagász után új embereket is megismert. A Hajóst, a Pilótát, a Vándort és a Szerelmest. De minden ember körül a legjobban a Gyermeket szerette, akit szívesen bámult, míg alkonyat után elalszik és megvárta, míg reggel felébred. A Gyermek még szebb nevet adott neki, mint az emberek régen.

Ő úgy hívta:

Esthajnalcsillag.

csillag_mese.jpg

Szólj hozzá!

A szuperkatasztrófa

2017. július 26. 12:28 - Várfalvy Emőke

amúgy csalimese

Szuperhős hangos csörgésre ébredt. Nagyon mélyen aludt, így elsőre nem tudta, az ajtón csöngetnek, a telefonja szólalt meg vagy bekapcsolva hagyta lefekvés előtt a zenelejátszóját.

- Meg az is lehet, hogy csak álmodtam – gondolta és épp megfordult volna Pókember mintás pizsamájában, hogy tovább aludjon, amikor újra hangos csörgés hangzott fel.

Szuperhős megdörzsölte a szemét és ránézett a karórájára. A zölden fluoreszkáló kijelző 23.16 percet mutatott.

- Munkára fel – motyogta csak úgy megszokásból, nem túl lelkesen és kikászálódott az ágyból. Titokban remélte, hogy végre, a hónapban először, eltölthet egy éjszakát úgy, mint a többi ember. Alvással.

A csörgés Szuperhős tabletjéből jött. Ide üzent neki a rendőrfőnök vagy a polgármester, esetenként a Városi Szennylap főszerkesztője, ha valami szuperhősöknek való munka akadt. És sajnos mindig akadt valami. Hol egy földrengés, hol valami borzasztó elvetemült rabló banda, őrült tudósok, akik fel akarták robbantani a várost, űrlények, miegymás.

 A kijelzőn már távolról lehetett látni mennyire nagy a baj. A kisebb ügyek kéken, a komolyabbak narancssárgán, a súlyos katasztrófák pirosan villogtak a kijelzőn. A mostani egy piros jelzés volt, így Szuperhős gyorsan felébredt.

Óriás pókok lepték el a város keleti negyedét. – foglalta össze a vészhelyzetet az RSS (RiadóSzuperSegély) applikáció.

- Jaj, már megint! – nyögött fel Szuperhős. Utálta a pókokat, ahogy a kígyókat, az egyszemű, űrlényeket, az erős dohányos bűnözőket és a léggömböket. A léggömböket különösen.

De sajnos nem volt mit tenni, mivel Szuperhős volt a város megmentője, nem válogathatott a vészhelyzetekben. Ha hívták, mennie kellett. Igyekezett is páncélajtajú gardróbszobája felé, ahol város- és világmegmentéshez szükséges ruháit és felszereléseit tartotta. Amikor kinyitotta az ajtót, meglepődve látta, hogy minden fogasa üres.

- Hoppá, a mosás! – csapott a homlokára Szuperhős.

Ha Szuperhősnek legalább egy szuperruhája tiszta lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

szuperhosos_mese.jpg

 

kép forrása: limitless365

Szólj hozzá!

Vizipóló cápa módra

2017. július 21. 12:56 - Várfalvy Emőke

rémmesevers nagyfiúknak

Vizipóló döntőjében, pezseg csak a medence,

piráják a cápák ellen, int a bíró remegve,

szabálytalan szerelés, uszonyt letépni tilos,

hördül is a nézőtér s a víz cseresznye piros,

 

Ettől lesz csak igazán vad a címvédő csapat,

fog csattan, s az úszóelőny nem sokáig marad,

a piráják bármily' fürgék és igazán vérmesek,

a cápacsapat tagjai túl győzelemre éhesek,

 

Élet-halál küzdelem az utolsó negyedben,

ami folyik bent a vízben már több mint kegyetlen,

sípszó után nagy a gond, hisz nem volt példa arra,

ellenfelét mind a győztes kompletten befalja.

capas_mese.jpg

Szólj hozzá!

Doktor Tündér

2017. július 17. 15:19 - Várfalvy Emőke

Ismerek egy tündért, hófehér a szárnya,

igaziból nem is szárny az, köppenykabátka,

csodaerejének nem pálca a háza,

fejében és szívében van varázstudománya.

Ha szurit kell kapnom vagy épp gyógyszereket

nem félek, mert tudom,  ez a tündér szeret,

odafigyel, kérdi: mond csak kicsim, jó így?

Vigyáz rám és nem fáj, ha vizsgál, ha gyógyít.

Ha tündérnek hívom, ő mindig csak nevet,

de, mondd csak, aki ilyen csodás, vajon mi más lehet?

Mosolyától messze futnak csúnya betegségek,

egészségét visszahozza minden gyermekének.

 

doktor_tunder.jpg

Szólj hozzá!

Instant napfény kamrapolcra

2017. július 02. 18:44 - Várfalvy Emőke

Sárgabarack befőző vers

Ha a nap gyümölcs volna, sárgabarack lenne,

Vidáman költözne be a lekvárüvegekbe,

Hogy mikor a hideg télben rövidek a nappalok,

Legyen, ami a sötétben is nevetve rád ragyog.

jam-2444772_1280.jpg

Szólj hozzá!

Ovis mese - Egy nyári nap a kertben

2017. június 30. 13:29 - Várfalvy Emőke

Újabb forró nyári nap köszöntött az avarfalvi  kertre.

- Szomjas vagyok! - panaszkodott Tátika.

- Elhiszem kicsim, tényleg borzasztó meleg van - próbált árnyékot borítani a kert legkissebb lakójára Alma. Sajnos nem volt elég terebélyes ahhoz, hogy a virágoskertig is elérjen, így csak szóban próbált segíteni - Talán ma már lesz eső.

- Minden nap ezt mondjátok - feleselt Tátika durcásan - hogy majd délben, majd, délután, majd este.Aztán egy csepp se!

- Lágyszárúak, mind türelmetlenek! - legyintett szúrós, ezüstszínű ágaival bosszúsan Fenyőúr.

- Nem vagyok türelmetlen, csak szomjas - válaszolt Tátika sértődötten.

- Tényleg elég kellemetlen ez a forróság. De legalább a barackjaim aszalásával nem kell majd bajlódnia senkinek - próbált viccelni a rengeteg terméstől roskadozó Sárgabarack.

- Kár értük. Ha ihattak volna, mind nevetve gurilnának a fűben, ha eljön az ideje a pottyanásnak. Most olyan ráncosak, mint a szomszéd néni arca, aki majdnem 80 éves! - fecsegett Tátika.

- Ugyan már 80 év is valami? Engem még az ükpapa ültetett tegnap előtt múltam 120 éves - húzta ki magát Dió.

- És 100 éve is ilyen szomjas volt mindenki a kertben? - érdeklődött Tátika kíváncsian.

- Hát, én emlékszem egy nyárra, amikor egy csepp eső sem esett - válaszolt barátságosan Körte, aki olyan girbe-gurba és göcsörtös volt, hogy sokan úgy hitték, még Diónál is öregebb - nehéz idők voltak. Meg azok is, amikor annyi esett, hogy egy hétig álltak a pocsolyák a fűben. Vízből se a sok, se a kevés nem jó

- Jaj, ne beszéljünk vízről, olyan szomjas vagyok! - nyöszörgött Tátika és lelógatta a fejét, hogy kevésbé süsse a nap.

- Ugyan már, ne nyavalyogj annyit azokkal a pici virágaiddal. Nézz meg engem! - mordult rá Rózsa kertszomszédjára - Ennyi óriás virágot egyensúlyozni egy száron!

- Verbénának sokkal több virágja van mint neked - vágta rá Tátika azonnal.

- Igen, ahogy nézem, lassan ki is szárad szegény - állapoította meg Muskátli, aki szerencsés volt, hisz nem a virágoskertben, hanem a mindig félárnyékos ablakpárkányon lakott egy ládában.

- Nem csoda. Ennyi eső mellett napi egy locsolás kinek elég? Lehet, ma még azt is elfelejtik - elmélkedett Petúnia.

- Te is szomjas vagy már Petúnia? - kérdezte Tátika miközben azon töprengett, hogy lefekszik, kicsit a földre. Úgy érezte, szédül.

- Ejnye, miért kell mindig a vizet nyakalni? Osszátok be amit kaptok, mint én! - pöffeszkedett Kövirózsa.

- Dehát neked könnyű. Téged a sivatag széléről hoztak - szólt vissza Tátika és lefeküdt a földre, mert már nem bírt állni .

- Tévedés! Az én vagyok - vigyorgott a terasz napos sarkában Kaktusz - neked meg mi bajod?

- Szomjas vagyok! - nyöszörgött Tátika.

- De akkor minek fekszel a földre? Mi vagy te, miniborostyán? - érdeklődött Vadszőlő.

- Már nem bírom kivárni míg végre esik - sóhajtott Tátika.

- Pedig itt van mindjárt! - fordult Tátikához mosolyogva Napraforgó, aki csak véletlenül keveredett a virágoskertbe.

- Ezt meg honnan tudod? - csodálkozott Tátika.

- Nem látom a napot. Pedig itt kéne legyen, pont az arcom felett - válaszolt Napraforgó.

Hamarosan teljes csend telepedett a kertre,hiszen minden növény szorgalmasan itta a hirtelen jött nyári zivatar finom, hűvös cseppjeit.

 nyari_virag_mese.jpg

Szólj hozzá!

Fancsalimese

2017. június 28. 13:53 - Várfalvy Emőke

Hanna hercegnő volt a Csodás királyi család legfiatalabb tagja. Bár a legkisebb gyerekeket mindenki imádja, ő még sem érezte magát túl jól a családban. A Csodás királyi családban ugyanis miden gyerek csodás volt valamiért, s persze nem csak a neve miatt.  Legidősebb nővére Jázmin megnyerte a Miss Tini Universe-t, így ő volt a legszebb 16 éves a világon. Második nővére Luca épp az olimpiára készült jégtáncban, aminek világbajnoki aranyérme már a szobája falán lógott. Harmadik nővére Emma bejutott az egyik leghíresebb tehetségkutató verseny döntőjébe és senki sem kételkedett benne, hogy megnyeri. Legkisebb nővére Nóra pedig a legfiatalabb sakknagymester volt a bolygón.

Hanna hercegnő nem akart lemaradni a testvérei mögött, de úgy érezte, már minden valamire való különlegesség foglalt.  Egy nap anyukája megengedte, hogy megnézzen néhány videót az interneten. Ahogy a mesefilmek között válogatott, talált egy videót a világ legmogorvább macskájáról.

- Kétszázmillió kedvelés két hét alatt? Ez már valami! – bólintott elismerően és gyorsan megkereste a macska rajongói oldalát.

- Írok neki és megkérdezem hogy csinálja! Ha a mogorvaság ilyen népszerű, lehetnék én a világ legmogorvább hercegnője! – gondolta Hanna és azonnal lepötyögött egy e-mailt.

 A válasz tíz perc múlva a postafijókjában volt.

Szia Hanna!

Hogy légy a legmogorvább a világon? A megoldás egyszerű: vágj mindenhez fancsali pofát és kész. Az elején gyakorolj fél órát tükör előtt. Egy a fontos. Nem szabad mosolyogni. Sohasem.

Üdv,

Groompy Cat

Hanna hercegnő nagyon örült. Azonnal megkereste a tükrét és elkezdte a gyakorlást. Egy baj volt. Folyton elnevette magát.

Ha Hanna hercegnő fancsali képe vicces nem lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 hisztimese.jpg

kép forrása: pixabay

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása