Gyertya lángja ég, kint van a sötét, fagyos hideg éj, te kicsiny, ne félj! Itt van bent veled, otthonod meleg, vidám gyermekek, fénylő szeretet.    

Lóg a csőre,kár,véget ért a nyár,elrepült az összes dalos,szép, színes madár.Itt a szürkeség,varjú szól:de szép,bús, borongós napjaidon,hallgass varjúzenét:KÁR!

Drága Fiam! Jónak születtél, mint minden ember, lelked fehér vászna, mint a friss hó, ragyog, fogadd el tőlem mit szívemből most neked, csak neked adok. Rejtsd lelked mélyére, őrizd, s legyen fényed, ha sötét az óra, mit tanít neked anyád, kérlek, figyelj most minden…

Vajon lehet babonás, ki reggel, este babot ás, hisz abban, hogy pénteken, ha tizenhárom, nem terem, sem borsó sem szerencse, lópatkókat szegezne, vagy inkább csak mákosat, s a lóherével zsákokat, töltene színig tele, ha éppen négy a levele.  

Maminak láza volt. Jó magas. Persze nem olyan magas, hogy felérjen a szekrény tetejéig. Olyan magas láza senkinek sincsen. De azért magas volt, olyan nagyon, hogy Mami arca kipirult tőle, a keze forró volt, a nyakába pedig belekötötte a legvastagabb sálat, amit a nagyitól kapott tavaly…

Fekete a varjú, fehér a liba,ebből nem lesz sosem tuti galiba,mert a varjú eszes,magas fára ült,onnan lesi,buta liba,hogy lesz,libasült. kép forrása: mezogazdasagimuzeum.hu