A mai mese Matkóról szól. Matkót, igazából Máténak hívták, de kedvenc játékmacija bece neve hamar ráragadt a huncut, fekete hajú, kócos kis legényre.

Matkó egy sokemeletes házban lakott a harmadikon. Jó volt a harmadikon lakni, hiszen oda még anya is pont fel tudott lépcsőzni fiával az ölében, ha nem járt a lift.

A lift amúgy remek dolog egy házban. Megmutatja, mennyit nő a gyerek. Matkó minden nap megpróbálta, s ahogy telt az idő, egyre magasabbra ért. Mikor épp lábujjhegyre állva meg tudta nyomni a hármast, akkor lett belőle iskolás.

Az iskola furcsa volt. Főként az a része, hogy sokat kellett ülnie. Matkó mégis megszerette, mert lenyűgözték az új dolgok: főleg a számok. Az első év hamar el is szállt és elérkezett a nyári szünet.

 Már mindenki nagyon várta a nyarat, hogy ne kelljen korán kelni és több idő legyen játszani. Meg persze a pancsolást és a nagymamázást. Matkó legjobb barátja, Palkó szerint ugyanis a nyárban a nagymamázás a legjobb dolog.

- A nagymama annyi mesét olvas, amennyit csak szeretnék. Mindig van fagyi és tejszínhab a hűtőjében és, ha véletlenül kifogyna, akkor elvisz cukrászdába. - magyarázta Palkó.

- Lehet vele állatkertbe menni és nagyinak mindig mindenre van ideje, nem úgy, mint anyáéknak. Nagyival lenni annyira jó, hogy a legjobb lenne, ha az egész év szünet lenne.

Matkó figyelmesen hallgatta Palkót a nagymamáról. Már az oviban is gondolt rá, milyen jó lehet egy nagymama. A többi gyerekért néha ők jöttek és ilyenkor a csoportársai mindig nagyon örültek.

Matkónak nem volt nagymamája, de most, hogy Palkó ennyit mesélt róla, már tényleg nagyon szeretett volna egyet.

- Vajon, honnan lehetne nagymamát szerezni? - töprengett hazafelé. S még akkor is ezen gondolkozott, mikor felértek a harmadik emeletre.

Annyira elmerült a gondolataiban, hogy majdnem nekiment Irén néninek, aki a szomszédjukban lakott és épp a boltba indult kenyérért.

- Ejnye Matkó, min töröd azt az okos fejedet? - kérdezte mosolyogva.

- Kell szereznem egy nagymamát! Palkó szerint a nagymamázás a legjobb dolog a világon. Pláne a nyári szünetben. - magyarázta lelkesen Matkó."

- Tudod Matkó, saját nagymamát nem lehet csak úgy szerezni. Az embernek vagy van saját nagymamája vagy nincs.

- A kisfiú már épp elszomorodott volna, de Irén néni folytatta:

- Ettől még lehet nagymamád. Mi lenne, ha kölcsön vennél egyet?

- Kölcsön? - csodálkozott Matkó.

- Igen, kölcsön! - válaszolt Irén néni - A kék, lábbal hajtós autót is kölcsön kérted múltkor Palkótól, mert nagyon szeretted volna, igaz?

- Ez igaz. De honnan kérhetnék én kölcsön nagymamát? - kérdezte kíváncsian Matkó.

- Gyere be hozzám. - mondta Irén néni - Tudok valakit, aki szívesen adna neked kölcsön egy egészen jó nagyit.

Irén néni régi számítógépén hamarosan ott mosolygott Bori, Irén néni unokája. A nagylány messze lakott, egy hosszú és bonyolult nevű városban a világ másik felén. Csak nagyon ritkán jött el a nagymamájához látogatóba, máskor a számítógépen keresztül beszéltek. Irén néni elmondta Borinak az ötletét.

A nagylány először csodálkozott, de aztán azt mondta Matkónak:

- Persze, szívesen kölcsön adom Irén nagyit neked. Ő a legjobb nagyi a világon, úgyhogy vigyázz rá. Nagyon finom almáspitét süt és mindig kitalál olyan mesét, amilyet csak akarsz. Könyv nélkül, fejből.

- Tényleg lennél a kölcsön nagyim Irén néni? - kérdezte Matkó boldogan.

- Hát persze! - mondta Irén néni és megölelte Matkót - Mi nagyik amúgyis akkor vagyunk igazán boldogok, ha az unokáinkkal lehetünk. S hát egy kölcsön unoka is unoka. 

A nyári szünet így remekül telt. Matkó boldogan nagymamázott Irén nénivel a kölcsön-nagyival. Elmentek együtt az állatkertbe, ettek rengeteg fagylaltot és olyan játszótereket is felfedeztek, ahol Matkó előtte még sosem járt. Rengeteget nevettek együtt.

Egy nap Irén néni és Matkó egy magas, öreg házba mentek, ami egy nagy, zöld kert közepén állt. A kertben nénik és bácsik sétálgattak. S mikor a házba beértek, ott is csak idős embereket és doktorokat lehetett látni.

- Mi ez a hely? - kérdezte Matkó csodálkozva.

- Ez egy Idős Ház.  Azért így hívják, mert itt csak idős emberek élnek. - mondta Irén néni - Azért jöttünk, hogy bemutassalak Kata néninek, a nővéremnek. Ő itt lakik, abban a szobában. - mutatott egy bezárt, barna ajtóra.

Kata néni nagyon kedves volt. Pont olyan, mint a huga, csak kicsit szomorúbb. Ahogy mindenki az Idős Ház lakói közül. Matkó meg is kérdezte:

- Mond Kata néni, itt miért olyan rosszkedvűek az emberek?"

- Tudod Matkó, a legtöbb néni és bácsi minden nap várja, hogy az unokák meglátogassák őket, hiszen unokázni a legjobb dolog a világon. Sajnos vannak unokák, akik nagyon messze laknak és vannak, akik túl elfoglaltak ahhoz, hogy eljöjjenek. Meg van olyan néni is, aki nagyon szeretne, de egyáltalán  nincs unokája.

- Hazafelé menet Matkó egész úton töprengett. Majd, mikor felértek a harmadikra vidáman így szólt:

- Mi lenne, ha az Idős  házban lakókat is kölcsön venné valaki. A táborban hallottam, hogy Dorkának meg Julcsinak sincs nagymamája és Pepére is ráférne egy nagypapa. Szerinted lehet?

- Ez igazán remek ötlet Matkó! - mondta Irén néni mosolyogva - Nem is értem, hogy ez miért nem jutott előbb eszébe senkinek.

Így lett a Pöttyös utcai szomorú Idős Házból, nevetéstől és meséktől hangos Pöttyös utcai Nagyszülő kölcsönző, ahol minden nagyiszülőre vágyó kisgyerek találhatott magának egy kedves, szerető kölcsön-nagymamát vagy nagypapát.