Kismotoromon, térdem fülig jár, az iskola vár.   Alacsony a szék, rövid már az ágy, az iskola vár.   Az összes mesét, fejből tudom már, az iskola vár.   Alig várom hogy, elteljen a nyár, az iskola vár.   Szívem, ha nehéz, majd visszatalál, az óvodám…

Vállamon tarisznya, bár betehetnélek, drága óvó nénim, úgy vinnélek téged, vinnélek magammal, el az iskolába, de nem lehet tudom, minden könny hiába. Neked maradnod kell, nekem pedig menni, mond csak ugye nem fogsz, gyorsan elfeledni, én gondolok rád majd, szóval ne sírj, nevess, úgy…

Kis palánta voltam, mit két gondos kézzel, szeretettel, kitartással, odafigyeléssel, türelemmel, jó szóval, sok-sok öleléssel, erős csemetéddé nevelgettél fel.   Köszönöm a mosolyokat, napsugár volt nekem, meséid és mondókáid friss öntöző vizem, a sok játék, tanítgatás volt az eszem…

Virágszőnyege szép, otthonom a rét, pancsolni benne jó, otthonom a tó, szárnyam hegyén a kék, otthonom az ég, erdő mélye ma zöld, otthonom: a Föld.                               Designed by Freepik  

Nap körül bolyongó óceánkék bolygó rajta tenger ember, szeméthegyet termel, nő a hegy az égig, a Nap már nem is fénylik, füstködön át les le, megmentőt keresve, ki védi meg a Földet, a lélegző zöldet, erdőt, tavat, hegyeket, ti lesztek azok,…

Az ibolyának nincsen rigolyája, hisz ropogós rigófütty uzsonnája, frissen fakadt fűszálból  faragott ágya, s selyem napsugárból szőtt áttetsző sálja, mind boldoggá teszik.