A Természet Kertészetben márciustól novemberig megállás nélkül folyik a munka.
Rügyduzzasztás, bimbó fakasztás, virágszirom hamvasítás, fa lomboztatás, gyümölcs gömbölyítés. Rengeteg teendő vár a kertészekre, akik szorgalmasan teszik a dolgukat, hogy a Természetben minden a legnagyobb rendben működjön.
A tavaszi virágfestés és a koranyári levélakasztó hetek a legkimerítőbbek. Ilyenkor a kertészet minden dolgozója éjjel nappal talpon van, hogy Szent Iván éjjele előtt minden elkészüljön. Ezen a napon vendégeskedik a Nap a legtovább a kertekben, mezőkön, erdőkben, és ilyenkor szórja szét aranysugarainak jutalmát a szorgalmas kertészek között.
Szent Iván éjjele után pedig indul a szabadságolás.
A kertészek egymás után kapnak langyos szellőjáratra, hogy messzi országokba utazva pihenjenek japánkertekben, oázisokban, pálmaszigeteken, tengerszemek friss levegőjű partján, vagy bárhol, ahol más növényeken legeltethették a szemüket, mint amikkel egész évben dolgoznak.
Kell is a pihenés, hiszen a gyümölcsérlelés és az őszi erdők kifestése hatalmas munka. Pláne, hogy Ősz, gyakran borús szigorral szorongatja a kertészeket, hogy mire az Északi Szél megérkezik a Nagy Lombhullás Fesztiválra minden pompás színekbe öltöztetve várja. A tökéletesnél nem fogad el rosszabb eredményt és ehhez minden kertésznek kipihenten kell munkához látnia.
Na de mi történik a Kertészetben, még mindenki pihen?
Nem áll meg az élet, de nem ám. Ilyenkor a két legidősebb kertész Julcsa néne és Auguszta asszonyság felkötik virágokkal hímzett fejkendőjüket, feltűrik nyári pára könnyű len ingük ujját, és dolgoznak, dolgoznak szorgalmasan. Tikkasztó délben. Langyosra bágyadt éjszakában. Fülledten ragyogó korahajnalokon.
Gömbölyítik a gyümölcsöket. Pirítják a nyári almát. Gurítják a málnát. Fölfűzik a csillogó fekete és piros ribizli szemeket, és óvatosan odatűzik a hegyes tüskék mellé a tómélyzöld, duzzadt egreseket.
Néha megállnak, hogy kiegyenesítsék sokat hajolt derekukat, és megtöröljék a homlokukat egy kelkáposztazöld, tearózsaillatú zsebkendőben.
Bár sokat fáradnak, dúdolva lépkednek a bokrok, fák és virágtövek között. S mikor este narancsszeletekkel bolondított bodzaszörpöt isznak, örömmel gondolnak a fiatal utazó kertészekre, akik visszatérve nem győzik elmesélni, miket láttak és hallottak a világ négy sarkában.
Most azt gondolod, szegény Julcsa néne és Auguszta asszonyság, hát nekik nem jár nyaralás?
Jól jár az agyad!
A munka után kell a pihenés, kicsinek, nagynak, hiszen az imádott munka is, akár a csokoládé, ha folyton csak azt esszük, egy idő után megkeseredik a szánkban.
Tudja ezt a Természet Kertészet minden kertésze, s kötöttek is egy üzletet Ősszel még réges régen. Mikor az utolsó kertész is visszatér a nyaralásból, és megérett az őszibarack, elkezdődik a szőlő és a körte érlelése, akkor Ősz meghívja magához Nyarat egy-két hétig tartó sátoros mulatságra.
A mulatság két díszvendége Julcsa néne és Auguszta asszonyság, akik kedvükre sütkérezhetnek a simogatóan meleg nap fényében magas támlájú, fonott nádszékeikben. Sétálhatnak langyos vizű tavak partján megcsodálva, milyen szépen kifehéredtek az idei hattyú fiókák. S koccinthatnak mézillatú frissen préselt musttal arra, hogy a jó munkának mindig beérik a gyümölcse.
